Zajlanak a szóbeli érettségik. Ilyenkor mindig eszembe jut egy hajdani kedves tanítványom, aki a földrajz szóbeli felelete közben egyszer csak így szólt: és most lapozok az atlaszban 2 pontért. Majd áthajolt az asztalon és megnézte, hogy tanára valóban beírta-e a pontozólapra a 2 pontot. Mert ami jár, az jár. A központi utasítás szerint ugyanis atlaszhasználatért ennyi jár.
Ez ma Magyarországon az érettségi vizsga. Helyesebben nem csak ma, amióta a pályán vagyok - és az nem kevés - ez mindig is így volt. Eszerint tehát azt a diákot nevezzük érettnek, aki képes egy sereg előre kidolgozott és ellenőrzött tételt bemagolni majd adott vezényszóra azt felmondani. Így aztán megint meghallgathattam, hogy Kis János neve azt jelenti, hogy Móricz az egyszerű emberekhez kívánt szólni, Babits és a biblia Jónását az intertextualitás köti össze, II. József egy tollvonással visszavonta, illetve - hogy a magam tantárgya se maradjon ki: I like music very much.
Mindez számos kérdést vet fel. Mire való ez az egész? Miféle érettséget mérünk ezzel a vizsgával? Ki, mikor és miért éppen így határozta meg a közoktatásból való kilépés szintjét és jellegét? Úgy gondolom, az érettségi vizsga ebben a formájában méltó lezárása az elavult, lexikális tudásátadáson és számonkérésen alapuló magyar alap-és középfokú oktatásnak. Biztosítja a központi ellenőrzést, hiszen a tételeket előre láttamoztatni kell a központilag delegált elnökkel. Objektív értékelést tesz lehetővé, mert pontosan meg van adva, hogy mire hány pontot lehet adni. És egyáltalán: lehet pontozni! József Attilának 4 szakasza van, Mária Terézia akkor uralkodott, amikor és persze Present Perfect.
Elvben természetesen minden rendkívül korszerű: le vagyon írva, hogy az érettségin a diák a tétel kapcsán önálló gondolatokat fogalmazzon meg, szabatosan fejezze ki magát, értelmezze a feladatot satöbbi. Csak hogy ebben mind a tanár, mind a diák ellenérdekelt. Hogyan is lehet egy önálló, a megoldókulcsban nem szereplő, esetleg újszerű, meghökkentő feleletet korrekt módon pontozni? És miért kockáztassa a diák a továbbtanuláshoz megszerzerndő pontjait holmi egyénieskedő - bár kétségkívül érett vizsga érdekében? Vagy ha rossz tanuló, hogyan fogja ő ott helyben értékelni Kossuth tevékenységét? Jobb hát a békesség: körbeküldjük egymásnak a tételeket, elmondjuk őket, megkapjuk a jegyünket, a tanárok elégedettek, az elnök dicsérő szavakat rebeg és végre kezdődhet a nyár!
De miért is épp ezek a tantárgyak szerepelnek a vizsgán? Miért pont 5 tárgyból kell érettnek lenni? Magyar, történelem, matematika, idegen nyelv, plusz 1. Magyarországon vagyunk, tehát a magyar alapvető. A történelmet ismerni kell, ez is oké. A matematika a gondolkodás nyelve, nyilván. Idegen nyelv, hát persze. Plusz 1 - lehessen választani egy kedvenc tárgyat. Csakhogy a magyar irodalom ilyen mélyreható és tudálékos ismerete nem feltétlenül szükséges az élethez, a magyar nyelvtan elméleti ismerete pedig kifejezetten fölösleges. A történelem hasznos is lehetne, ha nem adatok tömkelegét sulykolná a tanulók fejébe, hanem segítene megérteni a múltat és iránytűt adna a jelenhez. A matematika sem a példatárral és a függvénytáblázattal pallérozná az elménket, hanem a logikus gondolkodásra neveléssel. Az idegen nyelvi érettségi követelmények nevetségesek B2 vagy pláne C1 szintű nyelvvizsgával rendelkező diákok számára. És akkor jön a plusz 1 tantárgy. Ez általában az a tárgy, amire nem nagyon kell készülni, például egy másik nyelv, vagy etika. Illetve egyetemi követelmények függvényében valamely természettudományos tárgy.
Ki, mikor és miért döntött úgy, hogy a jelenleg kötelező tantárgyak ismerete fontosabb a biológiai vagy földrajzi vagy kémiai vagy énektudásnál? Miért érettebb az a 18-20 éves fiatal, aki ismeri Akakij Akakijevicset, de nem tud egy hibiszkuszt megkülönböztetni egy leandertől? Fel tudja sorolni Mátyás összes csatáját, de nem tud megjavítani egy villanykapcsolót? Vajon éretlen és életképtelen lenne az a nemzedék, amelyik zenéből, , kommunikációból, állat-és növénytanból, háztartástanból tenne záróvizsgát?
Helyes, ha hozzáértő emberek meghatároznak valamiféle műveltségi minimumot. Biztos vagyok benne, hogy József Attila és Kafka nélkül nem érthető meg a 20. század; hogy az utolsó 200 év történetének sarokpontjai szükségesek Európa és benne Magyarország helyzetének értelmezéséhez, idegen nyelv(ek) nélkül elszigetelődnénk a világtól és így tovább, De fontos a mértéktartás: a minimum azért minimum, hogy segítse a felnövekvő nemzedék tájékozódását és biztosítson kellő szabadságot ahhoz, hogy mindenki kiválassza a maga számára a szükséges és hasznos tudást, amiben azután kellő alapossággal elmélyülhet.
Álljon az érettségi két részből! Legyen egy lexikális rész, ahol egy megadott információs minimumról kell számot adni, és egy kompetencia-rész, ami készségeket, gyakorlati tudást és kreativitást mér. Ez elegendő ahhoz, hogy a hétköznapi életben, a munkaerőpiacon megálljuk a helyünket. Aki pedig tovább akar tanulni, lapozgasson kedvére az atlaszban.
