Az egész baj Zeusszal kezdődött. Akkor, amikor elrabolta Európát és Kréta szigetén a magáévá tette. Szegény királylány nem tudott védekezni - azt is mondhatnánk, hogy nem is akart, de ez ugye áldozathibáztatás volna. Így tehát Európa szexuális zaklatás, mondhatnánk abuzosz eredményeképpen jött létre, és sok ezer évnek kellett eltelnie, míg végre rányílt a szemünk az igazságra.

Úgyhogy nincs más hátra, a Rammsteinnek fel kell oszlania. Mégiscsak elfogadhatatlan, hogy egy rajongó  lány gyanútlanul elmegy egy koncert utáni buliba a zenekar tagjaival, és ott szexuális zaklatásnak legyen kitéve. Ki hallott már ilyet?

Legyünk őszinték: mindannyian hallottunk már ilyet. A woodstocki fesztiváltól a Balatonsoundig  számos alkalommal fordultak és fordulnak elő hasonló esetek. Csak korábban ezt csajozásnak, pasizásnak, szabad szerelemnek, szexuális felszabadulásnak neveztük. Nem álltak öntudatos woke-os aktivisták a bejáratnál, hogy  kérjék a személyi igazolványunkat: vajon nagykorúak vagyunk-e már. Nem kellett eldöntenünk, vajon a tervbe vett szexuális tevékenységünk öncélú lesz, vagy - milyen is? Közhasznú?

Tim Lindemann mondjon le. És persze az összes többi gazfickó is, Elvis Presley-től Steven Tylerig. A halottakat ki kell ásni és meszesgödörbe kell vetni. Az egyenlő bánásmód elvének tiszteletben tartásával persze célszerű ugyanilyen szigorral eljárni Alanis Morissette, Madonna és a többi nőstény zaklató esetében is.

Micsoda alávaló képmutatás úgy tenni, mintha a rock színpadok mögött nem lenne backstage, ahol a rajongó lányok várakoznak, hogy felkínálják magukat a színpadról frissen érkező művészeknek! Mintha a turné buszok nem lennének tele gruppie-lányokkal, akik a zoknistoppolás és a szennyes-mosás mellett készségesen szexelnek útitársaikkal. Hol van ebben a zaklatás, könyörgöm?

Egészen más kérdés, ha egy gondnok iskoláslányokat tapizik. Még akkor is, ha ez csak 10 másodpercig tart. Vagy aki hatalmával, testi erejével visszaélve erőszakot követ el egy neki alárendelt vagy nála gyöngébb emberen. Ez megengedhetetlen és elfogadhatatlan. Akár iskolában, akár hivatalban, akár templomban történik. Aki bűnös, bűnhődjék.

Feltéve persze, hogy a rámutatáson kívül – ott van, ő volt azt! - rendelkezésre áll valami más bizonyíték is. Mert a puszta bemondás más esetekben sem szokott elegendő bizonyíték lenni. Ha a  pénztárcámban hiányzik 10000 Ft és rámutatok valakire, hogy ő lopta el, attól az illető még nem kerül börtönbe. És ez jól is van így. Ráadásul az sem mellékes, hogy az adott ügyben áldozatként szereplő ember teljesen vétlen volt-e, vagy magatartásával, öltözködésével, beszéd módjával adott-e olyan jelet, akár provokatív jellegű jelzést is, ami az ügyben elkövetőként szereplő személy tettét kiválthatta. Amikor 12-13 éves lányok szexualizálják magukat; amikor szexuális tartalmú videókat töltenek fel a tik tokra; amikor a discordon félmeztelenül illegetik magukat a kamera előtt, akkor őket nem könnyű áldozatként szemlélni. Ha egy 17 éves diáklány erős sminkben testhez simuló erősen kivágott topban és miniszoknyában jelenik meg az iskolában, akkor mégis mire számít? Az ilyen viselkedésnek a legenyhébb következménye az, hogy az osztályteremben ülő fiúk képtelenek a tananyagra koncentrálni. Ez vajon nem zaklatás?

De hagyjuk a kiskorúakat. Amikor egy felnőtt nő (vagy férfi) karriervágyból beül a főnöke kocsijába vagy fölmegy annak lakására, akkor miért lepődik meg amikor az adott főnöknő (vagy férfi) visszaél a hatalmával?

Már hallom is az ellenvetést: tipikus áldozathibáztatás. Pedig nem. Éppen a valódi áldozatok védelme érdekében lenne hasznos, ha húznánk egy határozott vonalat egy bűntény elszenvedése és a felelőtlenség között. Azért tétesséik különbség a között, hogy valaki trágár szavakat használ a társával vagy kollégájával szemben; hogy egy házibulin két fiatal lefekszik egymással, meg a között, amikor egy szórakozóhelyen beginázzák egy lánynak az italát, majd csoportosan megerőszakolják.

És hogy mennyire igaz ennek a blognak a jelmondata, vagyis hogy nincs baloldal, se jobboldal, vagyis hogy a hülyeség meg a gonoszság pártsemleges, itt van nekünk egy másik irányból érkező agyalágyult woke-jelenség is: a könyvfóliázás. Az a beteges és az előbbiekhez hasonló képmutató gondolkodás, hogy ha a szexualitást nem ó-konzervatív aspektusból mutatja be egy irodalmi - és gondolom nemsokára filmművészeti - alkotás, akkor azt el kell rejteni, vagy teljesen be kell tiltani. Az hogy az adott mű értékes, hogy szól-e másról is, mint amit az álszent és korlátolt kultúrpolitikusok belelátnak, az mindegy. A Szürke ötven árnyalata lényegesen gyöngébb alkotás, mint az Édes Anna, pedig az előbbiben csupán öncélú szeretkezés olvasható, míg Kosztolányinál konkrét abúzus történik. Nincs itt se hely se igazából szükség arra, hogy felsoroljam azokat az alkotásokat, amelyeket ezek az agyhalottak a tiltólistájukra tennének.

Nehéz dolog európainak lenni. Annyi mindenre kell ügyelni. Tánc közben kerülni kell a testi közelséget, Júliát csak úgy lehet játszani, ha beszúrjuk a szövegbe, hogy Romeóval babaváró hitelre pályáznak, a buzi Csajkovszkijt csak a sulitól 51 méterre lehet hallgatni, a Zabriskie point végét pedig csak fólián át szabad nézni.

Aki azt mondja, hogy összehordok itten tücsköt-bogarat, azt feljelentem áldozathibáztatásért.