Karinthyék előszeretettel játszottak egy városátrendezős játékot. Mi lenne, ha a Halászbástyát áthelyeznénk a Parlament tetejére?  Jó agytornának és pompás mulatságnak tűnt ez úgy 100 évvel ezelőtt.

Most azonban olvastam, Hollik István javaslatát, hogy a kormány vegye el a Lánchidat a fővárostól. Nem tudom, hogy ez komoly-e vagy csak félrebeszélt a képviselő. De az a helyzet, hogy tökmindegy. Ez is, mint mindegyik hagymázas ötletük, elképzelhető. Ahogy a NER 10 évében már megszokottá vált: minden és bármi megtörténhet, hiszen mindent és bármit megtehetnek. És meg is tesznek. Nem holmi szellemi torna, intellektuális játszadozás formájában, hanem keményen és visszavonhatatlanul. Ahogyan tették uralkodásuk eddigi 10 esztendejében. Mindig közvetlenül azután, hogy azt gondoltuk: á, ez nem lehetséges! ilyen nincs, kizárt dolog! Aztán kiderült, hogy lehetséges és van ilyen.

Nem árt átismételni, hogy milyen szürreális korban élünk. Úgy írom, ahogy eszembe jut, a sorrend nem időrendi és nem nagyságrendi.

Volt ugye a magánnyugdíjak eltüntetése. Amikor 3000 milliárd forintot egyetlen mozdulattal elloptak. Aztán. írtak egy alaptörvényt, amely zárójelbe tette és egybemosta az 1944 és 1989 közötti időszakot. Vagyis kitörölte a közös történelmünkből a szüleink életét, és a mostani generáció életének jelentős részé is! Visszatértek a Horthy-korszakhoz. Az 1944-es állapotokat állították vissza a Kossuth-téren. Hazug emlékművet emeltek az 1944-es mártíroknak. Hamis lakcímmel rendelkező ukrán álszavazókat szereltek fel magyar igazolvánnyal

Az évszázados európai hagyománnyal szembe menve az igazságszolgáltatást párt-alapszervezetté silányították: az Alkotmánybíróságot, majd az egyes bíróságokat pártkatonákkal töltötték fel. Polt Péter lett a Legfőbb Haver. Úgynevezett közigazgatási bíróságokat hoztak létre, az egyes ügyeket önkényesen szignálják ki a saját csókosi körükbe tartozó bírák között.  Addig jogászkodtak, amíg sikeresen eltussolták az Elios-ügyet. Az összes trafikot szétosztották a cimboráik között. Eladták Paksot Putyinnak és titkosították a dokumentációt. Egyáltalán: mindent titkosítanak! Stróman-milliárdost csináltak egy helyi gázszerelőből.  A Nemzeti Bank festményeket és kastélyokat vásárolt a költségvetés terhére.  Felosztották maguk között a Balatont.

Addig mesterkedtek és gyalázkodtak, aníg sikerült elüldözni a CEU-t. Az MTA-t megfosztották a kutatóintézeteitől. Milyen alapon? Mi közük hozzá? Elvették az egyetemek autonómiáját. Hogy jönnek ehhez? Cinikusan átrajzolták a választókerületeket – mint ahogy a Tigris tette Európa térképével. Háborút folytattak a civilek ellen! Azok ellen, akik a kormány helyett végeztek áldozatos és jószolgálati feladatokat. Hazug vádakkal a társadalom fogékony tagjait tudatosan ellenük hergelték.

30 évvel a rendszerváltás után államszocialista közoktatást és államosított, egy kézben lévő tankönyvpiacot teremtettek. A diákokat 16 évesen kilökik a munkaerőpiacra, vagy be a közmunkába. A szakképzésben tanulókat kizárták az oktatásügyből és a gazdasági minisztériumhoz csatolták. Korporatív alapon létrehozták a Nemzeti Pedagóguskart és minden tanárt kényszerítettek a belépésre. A bevezetés előtt álló NAT egy felfogásában pártállami, módszertanában elavult iskolarendszert hoz vissza.

Rezsicsökkentéssel hencegtek, miközben az olaj ára folyamatosan csökkent.  Kitüntetést adtak a magyar közbeszéd szégyenfoltjának, Bayer Zsoltnak. Röghöz kötötték a diplomásokat. Megszüntették a Népszabadságot, felvásárolták az összes megyei lapot, a közpénzen fenntartott médiát folyamatos kormánypropagandára használják.  Az országot elárasztották Soros-ellenes és migránsozó plakátokkal. Közpénzből buszoztatták a CÖF Békemeneteinek résztvevőit.

A francia forradalom óta általánosan elfogadottá vált szekuláris államba visszahozták az erőteljes egyházi befolyást. Meghurcolták az Orbán-gyerekeket megkeresztelő Iványi Gábort, és egyházát kizárták a bevett egyházak közül. Miközben a miniszterelnök, mint valami király vagy helytartó, felköltözött a Királyi Várba. És nem sül le a bőr a képéről!

Folyamatosan harcolnak Brüsszel ellen és lebegtetik az EU-ból való kilépést, miközben a gazdaság egyetlen stabil alapja a Brüsszelből érkező pénz.  Putyinnal, Erdogannal barátkoznak, a baltás gyilkost hagyják futni. Az országgyűlés elnöke nomád törzsi vezetőkkel kvaterkázik az ülésteremben. Az ország miniszterelnöke pávatáncról beszél nyilvánosan, és részt vesz a Türk Tanács ülésén. Senki által nem használt stadionokat emelnek, hogy az egyiptomi piramisok mintájára hirdessék e korszak emlékét.

Bevezetik a pénteki törvénykezést: valaki pénteken éjjel ír egy törvényt, azt hétfőn megszavazzák és ki is hirdetik. Senkivel nem egyeztetnek, a sajtó nemkívánatos tagjait megfosztják a sajtószabadság gyakorlásától. Bűnözőnek nevezik és kikergetik a hajléktalanokat a budai hegyekbe 

Orbán stadiont építtet a háza mellé. Senki által nem használt vasútat építtet a szülőfalujához. Budapest és Belgrád között 750 milliárdért építtet vasutat kínaiaknak. Beépíttetik a Városligetet.

Nagy Imre szobrát elszállítják, ő most egy olyan hídon  áll, amely alatt nincs víz, s ami nem köt össze semmit semmivel. Olyan sztrájktörvényt írnak, ami alapján lehetetlenné válik az érdekérvényesítés. Kósa Lajos mamájának sertéstelepet vásároltak. Schmitt Pálból államelnököt csináltak. Rajtunk röhögött a fél világ! Perbe fogtak nemzetközileg elismert filozófusokat. Rajtunk szörnyűlködött az egész világ! Kultúrharcot indítottak minden alternatív, rendszerkritikus, vagy csak szabadon, autonóm módon működő színház ellen.

Amit meg legújabban a járvány elleni védekezés címén csináltak, az maga volt a téboly. Ezt is, mint mindent, kommunikációs helyzetként fogták fel és hozzá nem értésüket pökhendi nyilatkozatokkal, a sajtó kitiltásával leplezték, miközben 35000 beteg embert kidobtak a kórházakból! Akik szóvá tették, vagy csupán megosztották ezt a hírt, azokat bevitték a rendőrségre!

Most pedig vétózni óhajtanak Brüsszelben, mert ott is lassan kezd betelni a mérték és fontolóra veszik, hogy támogassanak-e egy ilyen elvetemült, minden szabályt, illemet, jóérzést nélkülöző kormányt!  Szóval előre az orbáni úton! Legyen a Lánchíd a Királyi Vár felvonóhídja, amin a dicső Vezér reggelente  lebaktathat a Parlamentbe, mert persze meg kell hosszabbítani az Országházig. A hídfőnél pedig a nemzet leborulhat a Vezér nagysága előtt. Abcug Széchenyi! Akinek nem tetszik, az majd úgy jár, mint az oroszlánok.