Belehallgattam a Klubrádió délutáni adásába, ahol egy iszlám-szakértő hosszasan taglalta, hogy az iszlám milyen békés vallás. Számos helyet idézett a Koránból, amivel igazolni kívánta állításait. Hogy tudniillik, az iszlám az erőszakot csakis védekezési célból rendeli követendőnek, a saria csak ajánlásokat tartalmaz, de rendelkezései  élet ellen nem irányulhatnak, a hívők számára szerződés-szerűen előírja a befogadó államok világi törvényeinek betartását.

És így tovább. Én ugyan nem vagyok a kérdés szakértője, de a Koránt és annak kommentárait olvastam. A fenti hivatkozások helytállóak, benne vannak a szövegben illetve kiolvashaóak belőle. Mint ahogy benne van egy sereg más előírás is, illetve számos egyéb értelmezés is kapcsolható hozzá. Felfogás, világnézet, vérmérséklet dolga, ki hogyan olvassa. Ugyanarra a szöveghelyre hivatkozhat európai vallástörténész, hithű muszlim,  siita muzulmán, szunnita felkelő vagy akármelyik terrorista. A szöveg nem fog tiltakozni.

A szöveg ugyanis nem a vallás. Sem a Védák, sem a Korán, de még a Biblia sem az. Irodalmi szövegek csupán, hitelességük folyamatos vita tárgya. Nem mintha ez baj lenne, csak úgy mondom. Ha nagyon akarjuk, esetleg beszélhetünk a szövegek szellemiségéről: ez esetben az egyik a karmát, a másik a békességet, a harmadik a szeretetet állítja a középpontba. Ám ez nem a vallás. Azzá akkor vált, amikor a magukat híveknek nevező emberek elkezdték használni és egyházakat építettek rájuk. Így és ekkor lett a Védákból hinduizmus meg Krisna- tudat, a Koránból iszlám, a Bibliából meg kereszténység.

Aztán az, amit a katolikus egyház fennállásának kétezer éve alatt művelt és olykor ma is művel, az vajmi kevéssé olvasható ki a Szentírásból. Sem a keresztes hadjáratok, sem a búcsúcédulák, sem a képmutató papi cölibátus, sem a szent inkvizíció, sem a Szent Bertalan éj nincsen akárcsak köszönő viszonyban sem a Bibliával és a szeretet parancsával. A dicső hódítók pedig szintén nem csupán pánsípozni akartak megtanulni az indiánoktól, ha jól emlékszem. Az ellenreformáció dühödt protestáns-ellenessége pedig szintén nincs fényévekre a siita-szunnita háborúság "szellemiségétől".

Amint az iszlám sem az, aminek a könyvtárból kitekintve látszik, hanem sokkal inkább az imámok és kalifák eszement lázálma egy megtérítésre vagy elpusztításra ítélt gyaur világról. Természetesen nem áll szándékomban egy kalap alá venni a muszlimokat és az iszlamistákat. Sem pedig a templomba járó jámbor híveket és az úgynevezett keresztény-nemzeti érzelmű szájkeresztényeket, vagy a náci ruhában masírozó árja gyűlölködőket.

Mert értsük meg könyörgöm: nem ez számít! Mindenki annak mondja magát, aminek akarja. De valódi emberi minőséget csak a cselekedeteink révén tudunk felmutatni. Az a muszlim ( keresztény, zsidó, buddhista, sintoista, konfuciánus, mormon, jehovista, napimádó - mindenki válassza ki a neki tetszőt ), aki megtalálja a helyét a világban és az adott közösségben, ahol élnie adatik, az nekem bejön.

És akkor akár hozzám is bejöhet.