A belga nem egy hőzöngő nép. Szeretik a szabályokat, örülnek és készségesen elfogadják, ha megmondják nekik, hogy mi a teendő. A gyalogos a járdán jár, a 3 eurós (!) villamosjegyet mindenki érvényesíti, a szállásról kijelentkezéskor kukás zsákot nyomnak a kezedbe, hogy eszedbe se jusson nem szelektíven szedni össze a szemetedet, és így tovább. Van az egésznek egy rendszere, ami jól kitapinthatóan felülről vezérelt; de nem úgy, ahogy azt mi ismerjük.
Valahogy mindenki tudja; hogy mi a dolga és azt - de csak azt - el is végzi. A főnökség döntéseit senki nem kérdőjelezi meg, hiszen azért ők a főnökök; hogy jobban tudják. Ez egyfajta szolgalelkűség, a "parancsra tettem" jól ismert logikája, és ugyanolyan bántó, mint Magyarországon. A színházi fesztivál főszervezője előre biztosított róla, hogy profi technika lesz a színházban és ez így is volt. Az, hogy az eszköz nem tudott lejátszani CD-t, az mar nem az ő asztala volt: a technikai kérdésekért más felel. Vagy: a városnéző kishajó idegenvezetője fel-lehajózott azon a 200 méteres szakaszon, ami a kötelező látnivalókat tartalmazta, miközben Gentben szebbnél szebb csatornákon lehet hajókázni. Nem igazán tudtak mit kezdeni az én közép-európai frusztrációmmal: azzal a mélyen belém ágyazódott nyugtalansággal, hogy ha valamit el akarok intézni, azt tűzzel-vassal kiharcolom. Nekem aztán mondhatják, hogy így működik a rendszer- nem érdekel. Amikor a technikus kijelentette, hogy a színház profi hangosító berendezése kizárólag hullámformátumú fájlokat képes lejátszani, én padlót fogtam. Sehogyan se fért a fejembe, hogy miért nem tesznek valamit a rendszer jobb, árnyaltabb működtetéséért. Hogy miért olyan fafejűek, mint magyar megfelelőik: az ügyintéző, aki csak a kiadott protokoll alapján képes ügyintézni, a kőműves, aki akkor is kibetonozza az utat, ha látja, hogy rossz a nyomvonal, a tanár, ha azt is megtanítja, amire semmi szükség.
Aztán persze lett megoldás: a fickó szerzett egy MP3 lejátszót meg egy kábelt és rákötötte a rendszerre. De ez csak hosszas vitatkozás és infarktus-közeli állapot után vált lehetségessé. A bolt. ahol csak kártyával lehet vásárolni, végül hajlandó volt készpénzt elfogadni - tehát képesek alternatív rendszerben is működni, mivel a belgaság egyik fő ismérve az egymásra figyelés, a másik ember elfogadása és a problémák higgadt megoldására való törekvés. Csak szívesebben járnak a járdán: elégedettebbek, ha a bevált módszerek szerint intézhetik ügyeiket és kissé lenézően megmosolyogják az én keleties izgágaságomat.
Ez a mosoly olykor rosszul esik. És persze tudom; hogy a belgasághoz szorosan hozzátartozik egy nemzeti meghasonlottság is: egyes flamandok nem állnak szóba egyes vallonokkal és vannak francia-ajkú családok, ahol a gyereket nem tanítják meg az ország másik hivatalos nyelvének, a flamandnak az ismeretére. De mégis jó érzés volt, hogy 5 nap alatt összesen egy autó hallottam dudálni: azt is akkor, amikor előnyt adott egy biciklistának. 5 napig békében és nyugalomban lehetett élnem. Ezért mindenképpen jár egy nagy dicséret a belgáknak.