Állok a zöldségesnél. A barack már lemérve, a cseresznyét most kóstolgatom. Közben beszélgetünk a világ dolgairól: megélhetésről, közéletről, fakivágásról, könyvekről. Többnyire egyetértünk: ez a bugris, pökhendi hatalom tönkreteszi az országot. Egyszer csak a zöldséges fölemeli az ujját és így szól: jobb lesz vigyáznia, mert én jobbos vagyok ám!
Ebből az alábbiak következnek:
- jobb lesz vigyáznom.
- én balos vagyok
- mi nem érthetünk egyet
Ha mi nem érthetünk egyet, akkor hogyhogy mégis rendszeresen kiderítjük, hogy több dologban gondolkodunk hasonlóképpen, mint amennyiben eltérően? Vajon mit ért ő a jobbosság alatt? És én gyárilag vagyok balos vagy csak hozzá képest? És hátha nem is vagyok az? Vigyázni? Ugyan mire vigyázzak?
El van cseszve ez az egész. Nyilván könnyű a világot két részre osztva szemlélni, s benne a magunk helyét kialakítani. Én az enyémek között vagyok otthon, teneked meg ott vannak a tieid. Akikről csak annyi tudható, hogy nem olyanok, mint mi, hanem olyanok mint te. Na most ez szerintem ostobaság! Ismerek mindenféle oldali szavazókat, akik egyformán utálják a cigányokat. Van olyan köztük, akivel évek óta együtt tiltakozunk és mégis hiper-agresszív, már-már ijesztően destruktív alkat. De olyan is van, akivel szinte semmiben nem értünk egyet, nemzeti-konzervatívként definiálja önmagát, de egy türelmes, értelmes, kellemes ember.
Csupán arra felfűzni az emberi kapcsolatokat, hogy ki melyik pártra szavaz, teljes tévedés. A jelenlegi kínálatból lehet csak választani és ez igencsak szegényes. Ha én a magam részéről elutasítom az egyiket, ezzel nem sorolom be magamat a másik támogatói közé. Az enyémek” nem azok közül kerülnek ki, akik nem a „tieid”! Sokkal többet nyom a latban a tolerancia, a szelídség, az önmérséklet, a felelős gondolkodás és más efféle.
Sándor Mária nem a Jobbikkal paktált le, hanem megfontolt néhány szakmai szempontot, amit történetesen egy jobbikos képviselő vetett fel. Mint ahogy az úgynevezett köznevelési törvény vitájában Dúró Dóra is mondott okosat. Vagy ott van az én zöldséges ismerősöm. És? akkor most mi van? Köteles vagyok helyeselni annak a barátomnak, aki szerintem felháborító nézeteket vall? Illetve hordjam le azt az ismerősömet, akinek a nézeteivel azonosulok? Miféle tudathasadásos, beteg helyzet ez?
Gondoljuk meg: leül mellém egy ember a vonaton, beszélgetni kezdünk, Füzesabonynál már keresztnéven szólítjuk egymást, Debrecenig már az életünk főbb eseményeit is végigvettük, amikor kiderül, hogy mást gondolunk a kettős állampolgárságról. Muszáj nekünk Nyíregyházára érve szembeköpni egymást?
Hazaértem, letettem az asztalra a két zacskót, majd kivettem belőlük két gyümölcsöt és jóízűen megettem. Egy ilyet, egy olyat.