Ha olyasvalakivel beszélünk, aki teljesen más szemszögből nézi a világot, az mindig megtermékenyítő. Nem feltétlenül, és pláne nem elsősorban a politikai alapú másképp gondolkodásról van szó, hanem egészen egyszerűen a nézőpont újszerűségéről. Aki emlékszik a Holt költők társaságára, amikor Robin Williams az asztalra hívta tanítványait.. na erre gondolok.

Találkoztam egy informatikus-közgazdásszal. Ő azt állítja, hogy a társadalom működése megérthető és ábrázolható az ő szakterületének fogalomkészletével is. Sőt, talán még jobban is. Én, mint bölcsész végzettségű és érdeklődésű ember, tartottam attól, hogy kevés leszek hozzá, de ő nem tágított.

Elmondta, hogy a nagy társadalmi mozgások dinamikáját a vállalat-gazdasági folyamatok modellje alapján kell elképzelni. Ennek hármas tagolódása van: marketing-kommunikáció-innováció. Példája értelmében, egy cég először feltérképezi a piacot, majd jelzi  részvételi szándékát és miután betagozódott a rendszerbe, törekszik annak minél hatékonyabb fenntartására. Hasonlóképpen, amikor munkát keresünk, először igyekszünk megismerni az elvárásokat, hogy megfeleljünk nekik az állásinterjún, majd kommunikáljuk a magunk szerepét, tehát megvetjük a lábunkat a munkahelyen, és utána igyekszünk hasznos tagjaivá válni a közösségnek. A jelentős paradigmaváltást eredményező változások szélsőséges módon indulnak, hogy feltérképezzék a határokat, majd megfogalmazzák saját magukat, és végül csendes aprómunkával igyekeznek létrehozni az új paradigmát. Tehát a változáshoz kell lendület, artikuláció és középszer.

Másik állítása szerint a kultúráknak két nagy csoportja van: a modern és a trendi. Érdekes módon, a kettőt nem kronológiailag állítja szembe egymással, hanem pszichológiai alapon. Úgy véli, hogy a modern rendszerek komplexitásra törekednek és hajlamosak az önreflexióra, míg a trendi rendszerek csak egyetlen elvre vagy szempontrendszerre fókuszálnak és kizárnak belőle minden mást. Modernnek nevezhető tehát a nyugati zsidó-keresztény kultúra, míg trendinek a keleti ( arab, kínai ) kultúra.

Harmadik meglátása szerint, Európa közepe valójában egy nagy Németország. Ha levesszük a déli és az északi államokat, akkor marad az Egyesült Királyság, Franciaország és Németország. Úgy vezeti le, hogy a nyelvileg-kulturálisan német Ausztrián és Svájcon kívül odatartozik egész Közép-Kelet Európa, hiszen külpolitikailag, de főleg gazdaságilag ezeknek az országoknak Németország az egyetlen számottevő partnere, de ide sorolható Hollandia és Luxemburg is ( Belgium nem, mert az részben francia  identitású ). Eszerint pl. Magyarország, ami kb 2 szövetségi állam méretű, a hajdani NDK szerepét tölti be: német, de mégsem teljesen az.

Még beszéltünk sok mindenről, de a lényeg talán ennyiből is érthető. Nem tudom megítélni, hogy mennyire helytálló a világnézete, de nem is fontos. Ennek az embernek van tudása a világról, igyekszik megérteni a körülötte zajló eseményeket, és  szívesen megosztja azt másokkal.

Kénytelen voltam elgondolkodni.