Itt van Március! Tudom, most láttam Cseresznyét Fahéjjal. Aha. És ki a Bajnok? Ja, ő Csatár haverja.

Hurrá, megjelent az új utónévkönyv! Ez végül is jó hír. Sosem értettem, hogy miért minősülnek bizonyos betűkombinációk neveknek, mások meg nem. Miért hívhatnak valakit Bélának, és miért nem Bétának. Oppardon... most már hívhatnak Bétának is. És igen! bárki lehet Amondó is. De Kanál, vagy Hokedli vagy Antilop nem lehet senki emberfia/lánya. És akkor még nem szóltam a tetszőleges kombinációkról. Micsoda gyönyörű név például az hogy Lalalla! Avagy Rejtő Jenő kutyáját konkrétan Zsurnám Porosomnak hívták.

Ebben játék van meg humor meg szabadság. De egészen más dolog, amikor hatalmi pozícióból néhány ember meghatározza, hogy mi minősül névnek és mi nem. Az MTA Nyelvtudományi Intézete legalább is most ezt tette. Mint ahogy az MTA Magyar Nyelvi Osztályközi Állandó Bizottsága által kidolgozott új ( 12. !! ) helyesírási szabályzat is elgondolkodtató változtatásokról rendelkezik. Az Index cikke alapján az árboc mostantól árbóc,a bura búra az ésszerű észszerű, a nagyra törő meg nagyratörő. A fény-árnyék kifejezést meg nagykötőjellel kell írni, de a billentyűzeten sehol sem ( vagy seholsem? ) találom. A Madách Színház egy jelentős közintézmény, de ha odamegyek, Madách színház lesz belőle. Akkor lett elegem az egészből, amikor lekéstem a randimat, mert nem tudtam eldönteni, hogy Bernadettel, Bernadette-tel vagy Bernadett-tel találkozom.

Milyen jó lenne, ha az írásmód a beszédet követné! Akkor mehetnék a póstára a Kőruton, bátran mondhatnám, hogy nemtom vagy hogy asszem. És egyáltalán: muszáj j-vel és ly-nal írnunk a szavainkat? Most komolyan: nem mindegy, hogy 1 vagy 2  té a múlt idő jele? Hiszen van elég bajunk amúgy is. Füvet, de tűt, lovat, de szót, és persze a követ követ követ.

És a legnagyobb kiszúrás a  diákokkal történik. Ha nagynehezen ( nagy nehezen ) megtanulták az összes iciri piciri ( iciri-piciri ) szabályt, most kezdhetik előlről ( előről, elölről... áá, hagyjuk )

Félreértés ne essék, én imádom az anyanyelvemet. De nem azért, mert tudálékos tekintélyek gúzsba kötik. hanem mert virágozni csak szabadon, ostoba szabályozások nélkül képes.

Legalábbis én Amondó vagyok.