Ma ki se mozdultam a lakásból. Ha megtettem volna, vinnem kellett volna magammal a törülközőmet és féltem, hogy nevetségessé válok. Megkérhettem volna persze a járókelőket, hogy segítsenek álcázni magamat az MVP, azaz a  Más Valakinek a Problémája pajzs révén, de nem tudhattam, hogy van-e nekik. Jó, mondjuk repülhettem is volna, hiszen csak annyit kellett volna tennem, hogy teljes erőből a földre vetem magam, és elhibázom. És akkor aztán még a Pángalaktikus Gégepukkasztó sem segít.

Természetesen Douglas Adams emléke előtt tisztelgek a fenti sorokkal. Május 25-e a Towel Day, azaz Törülköző nap, amikor a mester tisztelői mindenhová a törülközőjükkel mennek, mivel "ez a lehető leghasznosabb dolog, amit csak magával vihet a csillagközi stoppos".

A Galaxis-könyvek jóval többet jelentenek, mint sima sci-fi irodalmat. Egy egyéni, szokatlan látásmóddal ismertetik meg az olvasót, ami másmilyennek mutatja világunkat. Utazásra hív, kalandra csábít, azt sugallja, hogy a dolgok másmilyenek is lehetnek és van remény. Vagy legalább vigasz. Ahogy az Útikalauz mondja: ne ess pánikba!

Ez egy bizarr, feje tetejére állított univerzum, ahol akkor vagyunk a legnagyobb biztonságban, ha kihajítanak bennünket a világűrbe, hiszen tutira fel fog venni minket a végtelen valószínűtlenségi hajtóművel közlekedő űrhajó. A szereplők pedig minden furcsaságuk ellenére ismerőseink a Föld nevű bolygóról, még ha nem is pont így néznek ki. Slartibartfast, a fjordok szerelmese, Zaphod, a kétfejű galaxis-elnök, de még Prostatikus Vogon Jeltz is. És persze Marvin, a paranoid android, mindannyiunk kedvence.

Olyasmi ez, mint Rejtő: senki sem kívánkozik a Nagy Bivaly vagy a Hallgatag Drugics társaságába, de azért szívesen kapnánk levelet a Török Szultántól, vagy hallgatnánk Troppauer Hümér legújabb költeményét.

Jó, hogy vannak könyveink, és jó lenne sok ilyen jeles napot számon tartanunk. Viszlát Mr. Adams, mához egy évre.

Ja... és köszönjük a halakat.