A szombathelyi képviselőtestület ma tárgyalta a Weöres Sándor  Színház igazgatói pályázatát, illetve a polgármester javaslatára az egész pályázat visszavonását és új pályázat kiírását. Az indoklás szerint az egyik pályázó, Dér András, azért vonta vissza saját pályázatát, mert "botrányos körülmények" álltak  elő. Történt ugyanis, hogy az ő pályázata kiszivárgott és számos kritika érte annak tartalmát. Ami azért is különös, mert - amint a képviselőtestület vitájában el is hangzott, ha valaki egy 80000 lakosú város kulturális életében kíván részt venni, illő büszkén vállalnia e szándékát.

Az internetnek hála, az ülés élőben követhető volt. De nemcsak az eseményeket, hanem a szavak mögött húzódó szándékokat is könnyűszerrel lehetett követni. Igyekeztem tárgyilagosan figyelni a vitát , és függetleníteni magamat attól, hogy az érvek melyik párt képviselőjének szájából hangzottak el. Az, hogy ki mivel vádolja a másikat, innen a messzi távolból nem érthető és nem is érdekes. A látvány mégis magáért beszélt. Az egyik oldal Jordán Tamás érdemeit, a mellette tüntető lakosok akaratát, a színház dolgozóinak egyöntetű támogatását és a nemzet színészeinek kérését emelte ki, a másik oldal a pályáztatás jogi-közigazgatási szempontjait, a verseny tisztaságának fontosságát hangsúlyozta. Ez önmagában rendben is lenne, hiszen a fenntartó kötelessége minden releváns szempontot figyelembe venni, mielőtt meghozza döntését.

Csakhogy mi számít releváns tényezőnek? Ha egy pályázó visszavonja a pályázatát, akkor azt minden érintett szereplő köteles tudomásul venni és tovább lépni. Dér Andrásnak joga van bírósági eljárást kezdeményezni, amennyiben úgy ítéli meg, hogy őt méltánytalanság, netán sérelem érte. De az önkormányzatnak nem tiszte, hogy ezeket a körülményeket vizsgálja. Jordán Tamás szakmai múltja, szombathelyi működése ugyan fontos és meghatározó jelentőségű, de az önkormányzat e kérdésben sem kompetens dönteni. A jövőre vonatkozó, érvényes pályázatának tartalma viszont a közgyűlés hatáskörébe tartozó ügy, erről eshetett volna szó a mai vitában.

De nem esett. Addig-addig csűrték a szót a résztvevők, addig erősködött a polgármester, amíg sikerült kiszámítani, hogyan lehet a tartózkodásokat és az igen-nem szavazatokat úgy kalibrálni, hogy ne jöjjön ki a szükséges 11 támogató szavazat. Így azután lehet új pályázatot kiírni, ezzel jól elhúzni az immár politikaivá alakított ügyet és ellehetetleníteni a színház életét, a következő évadot, az ott dolgozó művészek és műszakiak életét. Miközben a képlet rendkívül egyszerű. Van egy érvényes pályázat, Jordán Tamás az Universitas, a 25, a Merlin, a Nemzeti, és 10 év Weöres eredményeivel igazolta alkalmasságát, a színház gazdálkodása példás.

A vita egyik legsúlyosabb mondatát a polgármester követte el, kijelentvén, hogy az önkormányzat felelőssége, hogy egy megosztó személyiség ( ez volna Jordán! ) ne kerüljön verseny nélkül a város színházának élére. Mondta ezt annak tudatában, hogy az egyébként Dér Andrást támogató Vidnyánszky Attila úgy nyilatkozott, hogy "jobb volna egy olyan rendszer, ahol a fenntartó szakmai konzultáció után döntene arról, hogy kit hív meg az adott teátrum vezetésére, akár pályázat nélkül is." Tehát a szakmaiság az elsődleges szempont ( Az, hogy akkor miért Dért támogatta Jordánnal szemben, ez maradjon az ő titka).

Ami azonban még ennél is előrébb való, az az önkormányzatiság kérdése. Hogy milyen alapon gondolja azt egy testület, vagy éppenséggel annak vezetője, civilben orvos, hogy ő hivatott a közösség dolgairól dönteni. Vagy pláne az ő felelőssége a polgárok szórakozásának az irányítása! Hogy majd ők megmondják, hogy ki az alkalmas és ki nem. Már megint ugyanaz a hatalmi gőg, az a cinikusan összesomolygó gátlástalan erőszak, ami mindenből pártpolitikát csinál - és persze fütyül Törőcsik Mari könyörgő levelére, az Omegás ( és szombathelyi születésű ) Benkő László videóüzenetére. Minden és mindenki besározható, inszinuálható, semmi nem számít, legfőképpen az a közönség nem, amelyik őket megbízta ügyeik intézésével,  és amelyik ma délután is tüntetett a városban!

"Egyetlen parancs van, a többi csak tanács: igyekezz úgy érezni, gondolkozni, cselekedni, hogy mindennek javára legyél", írta Weöres. Ez ma Szombathelyen kudarcot vallott.