István, a sirály
2021. augusztus 22. írta: waddy

István, a sirály

 

 Ööö…izé. a sólyom… vagy nem is, a turul. De végül is egyre megy. Valami magas bábu meg egy nagy szárnyú madár. Erről szól augusztus 20-a. Esetleg még új kenyér, alkotmány(!), tűzijáték. Felkészül: II. Szilveszter.

A magyar mondavilágot nem kötelező ismerni. Miként a magyar történelmet sem. A műveletlenség nem szégyen, ahogy a műveltség sem dicsőség. Adottság. szociális helyzet, iskolázottság kérdése. Ahogy az ízlés is. Van, aki ezt von Haus aus hozza, van, akinek ez nem adatott meg. Magánügy.

Kivéve, ha az ember ezt közszemlére teszi és  végigvonul a sugárúton. Ha ilyesmi ötlik eszébe, akkor még az is tisztességesebb, ha bevallja, hogy fingja sincs a dologról. Ahogy a közösségi médiában terjedő videón hallható: mit ünneplünk augusztus  20-án? „Kínos”, mondták néhányan, „de nem tudom.”

 

Persze, hogy nem. Hiszen ahogy a közelmúltunk története is hazug, összemaszatolt ál-magyarázatoktól hemzseg, ezeréves történelmünk, mondavilágunk, hagyományink értelmezése is kusza és átpolitizált. Csak a forma számít, az erős jelképek:  a kard, a korona, a madár, a zászló, a kereszt. És az általuk kiváltani óhajtott hatás: a hősi póz, a gigászi méret,  az égre emelt tekintet.

A giccs.

 

Lássuk be: ha felharsan egy önsajnáltató szövegű dal és lengenek a zászlók, ugyan kit érdekel, hogy István kegyetlen gyilkos (is) volt; hogy azt a Koppányt végeztette ki, akinek egyetlen bűne a hagyományhoz való hűsége volt; hogy szentté az a László avatta, akinek a nagyapját – saját unokatestvérét ő maga vakíttatta meg! Hogy a turul ősi pogány jelkép, azokra emlékeztet, akiket István tűzzel-vassal irtott a kereszténység nagyobb dicsőségére!

Nemcsak a múltnak kútja mélységesen mély, hanem az ostobaságé és gátlástalanságé is. Csodálatos, és méltó módon megőrzendő ősi kultúránk tárháza a végtelenségig kizsigerelhető, és rózsaszín mázzal leöntve körbehordozható. A csodaszarvas, Attila hármas koporsója, Árpád pajzsa vagy  Lehel kürtje. De az igazán vagány propaganda még cinikusabban is eljárhat: akármilyen hülyeséget ránk tukmálhat, ha kellően magasztos, sírnivaló, és cukormázzal van leöntve.

Hát az ég szerelmére, ne hagyjuk! Nézzünk magunkba: mi történt itt, ebben a hazában a múltban? Mit érzünk máig hatóan érvényesnek a történelmünkből? Mire vagyunk büszkék? Milyen hagyományokat ápolunk őszintén, nemcsak a szuvenírboltok kirakatában, de a mindennapjainkban is?  És ha megtaláljuk a válaszokat ezekre a kérdésekre, akkor nem lesz szükségünk arra, hogy a politika guruló madarat és festett bábut toljon a képünkbe, magunktól fogjuk díszbe öltöztetni a szívünket. Az lesz majd az igazi ünnep!

Addig viszont maradnak az égre emelt tekintetek és az onnan fejünkre hulló, kiégett petárdák.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://paradigmauj.blog.hu/api/trackback/id/tr4616666878

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Dænerys Targaryen 2021.08.22. 10:45:48

Ezt adom! Teljesen jól leírod ezt a végtelen giccses kavarodást. Hogy mindenből kimazsolázzuk a látványelemeket és ez egy szar katyvasz lesz így. A kereszténység meg a pogányság jelképei.
Mellesleg nem pont ilyen katyvasz az egész történelmünk? Már a nemzetvezető nagyúr is hányszor forgatta meg a köpönyegét ez a harminc év alatt! És akkor itt most évezredek összevisszaságáról beszélünk, mint történelem.

midnight coder 2021.08.24. 13:11:45

"Nézzünk magunkba: mi történt itt, ebben a hazában a múltban?"
Ami szar összejöhetett, az összejött.

"Mit érzünk máig hatóan érvényesnek a történelmünkből?"

Semmit. Persze ez a legtöbb más néppel is így van: elég kevesen mondhatják el, hogy azonosulni tudnak a pár száz évvel ezelõtti dolgokkal. Pl. egy mai angol nem biztos hogy annyira lelkesedik Pl. a gyarmatosításért mint elõdei - annak ellenére sem, hogy leginkább azért nagy a jólét arrafelé is, mert a csúnya gonosz õsök azt tették anno amit a legjobbnak láttak. De igazából nem is ez számít, soha nem is ez számított. Ami fontos azok a legendák. Robin Hood, Arthur király - akik ugyan így ebben a formájukban nem igazán léteztek, viszont fasza gyerekek voltak. Nálunk is volt Mátyás király akit a saját korában nem annyira kedvelt, vagy Kossuth apánk akinek szintén megvoltak a viselt dolgai, mégis rádiót neveztek el róla. Meg cigit.

"Milyen hagyományokat ápolunk őszintén, nemcsak a szuvenírboltok kirakatában, de a mindennapjainkban is?"

Semmilyet. Igazából minden hagyományápolás pont olyan giccses dolog mint a rózsaszín turul. Az emberek lelkesen járnak táncházba, de ha csak fél évre visszakerülnének abba a korba amit felidézni próbálnak, sikítva menekülnének vissza. Errõl mindig a régi kabarés csujogató jut eszembe: Rúzsa Sándor installálja windowsát... Persze itt is a legenda a lényeg.

Lorrh 2021.08.25. 11:38:12

@midnight coder: Túl gyorsan és túl drasztikusan változik a világ ahhoz hogy a száz évvel ezelőtti hagyományok megéljenek még. A régi korokban volt értelme a hagyománynak, egy nép identitását az adta, hogy nagy részt azonosak voltak a társadalmi gazdasági viszonyok, az életmód.
Ma a globalizáció kb elmosott mindent és ez a túltechnicizált világ megöli a kalotaszegi népviseletet.
És akkor jönnek a rózsaszín tükörcserepes turulok, ahogy erőlködve próbálják modernizálni azt ami lehetetlenség.

OberstGruppenFehler 2021.08.26. 10:55:34

A poszt rávilágít a történelem darálójára, hogy egyik szempontból nézve, aki hős, a másikból meg meg szarházi gyilkos. És a magyar történelemhez a pogányság ugyanúgy hozzá tartozik, mint a kereszténység, meg a szálasi nácizmusa meg a kunbéla vörösterrorja meg a kádár gulyáskommunizmusa. Ebben az eklektikus katyvaszban élünk. A mai karosszékünkből akarjuk megítélni a történelem végtelen folyamát = ez nem fog menni.
süti beállítások módosítása