Meghallgattam és megnéztem néhány ország vezetőjének televíziós beszédét. Trudeau Kanadában, Macron Franciaországban, Pedro Sánchez Spanyolországban, Boris Johnson Nagy-Britanniában, Trump az Egyesült Államokban szólt a nemzethez. Meghallgattam még a venezuelai, uruguay-i és mexikói miniszterelnököt, valamint a holland és a svéd kormányfőt.

Nagyjából három csoportba tudom sorolni az elhangzott beszédeket. A kormányfők egyik csoportja az emberek szolidaritására, józan belátására hivatkozott, azt lehetett érezni a beszédek tartalmából és hangvételéből, hogy a politikus beszélget az emberekkel. A miniszterelnökök másik csoportja fensőbbséges, kimért modorban szózatot intézett a néphez, és utasításokat adott ki. És aztán ott van Donald Trump, aki vádol, felelősöket keres és talál külföldön, főleg Kínában és persze az Európai Unióban.

Macron az alkotmányra és a francia nép dicső hagyományaira helyezi a hangsúlyt, a beszéd nem lelkesítő és nem számon kérő, olyan hangulatot áraszt, mint amikor a családfő komolyan megtanácskozza a teendőket családja tagjaival. Pedro Sanchez  az állami felelősségvállalás mellett nyomatékosan szól a Spanyolországban igen erős és nagy hagyományokkal rendelkező autonómiák felelősségéről is, és biztosítja őket a spanyol kormány támogatásáról. Márk Rutte holland televízióban elmondott beszédében végig mint holland állampolgár beszélt, több kollégájával ellentétben a többes szám első személy használatával nem a kormány tagjait, hanem a holland nép egészét illette. Stefan Löfven arról beszélt a svéd televízióban, hogy a svéd társadalom egységes és a kormány teljes bizalommal fordul az ország polgárai felé, bízva az emberek természetes józan ítélőképességében. A dél-amerikai vezetők és Boris Johnson erőteljesen és fensőbbséges modorban nyilatkoztak meg, a brit miniszterelnök ( még kórházba kerülése előtt ) egyenesen utasításokat adott Nagy-Britannia lakosságának,

Orbán Viktor, mint a kétharmad elkötelezett híve, e három csoport közül kettőben bízvást szerepelhet: tud dölyfösen szónokolni, tud hibáztatni másokat, keresi és megtalálja a külső ellenséget. és kizárólag utasításban tud gondolkodni. Viszont idegen tőle az a fajta egyszerűség és bizalom, ami holland, francia, spanyol, svéd kollégái számára magától értetődő.

De egy dologban Orbán mindenkin túltesz, vagy pontosabban, morális szempontból mindenkit alulmúl. Nem akad egyetlen politikai vezető sem, aki a járványt ilyen cinikusan és ilyen hideg fejjel politikai hatalmának megerősítésére, az ellenzék inszinuálására, a maradék szabadságjogok korlátozására használna fel. Sokan hangsúlyozzák, hogy kényelmes és elpuhult európai életünk a járvány elmúltával változni fog. Európa és talán a tengerentúl is önvizsgálatot fog tartani és talán az egész földkerekség sorsa jobbra fordul. De a magyar miniszterelnök, aki csak harcban, fegyvercsörgés és bosszúszomj közepette érzi komfortosan magát, Európa közepén fasiszta diktatúrát épít ki magának és udvartartásának.

Úgy néz ki, hogy mi magyarok hiába ússzuk meg, remélhetőleg minél többen, a koronavírust, az újjáépülő és önmagára reflektáló Európában hosszú időre megfertőződünk az Orbán-vírus által.