Bizalom
2020. február 19. írta: waddy

Bizalom

Végzős diákjaimmal beszélgettem angolórán. Az élet nagy kérdéseiről cseréltünk eszmét: szabadságról, elfogadásról, vallásról, beilleszkedésről és lázadásról. Nem voltunk túlságosan NAT-kompatibilisek, nem tettünk eleget az alaptanterv egyik fő előírásának: egyetlen árva szóval sem emlékeztünk meg a magyar nép történetéről és nemzeti identitásunk fontosságáról. Szó szót követett, egyszer csak azon kaptuk magunkat, hogy a bizalom és tekintély kérdéskörét boncolgatjuk. Diákjaim azon a véleményen voltak, hogy az a helyes magatartás, ha az ember megbízik azokban, akiket valamilyen szokásjog föléjük rendelt. A példájuk az orvos- páciens kapcsolat volt, úgy vélték: ha az orvos felír egy gyógyszert, azt be kell venni. Kérdésemre, hogy ugyanez a helyzet-e a tanár - diák kapcsolatban is, azt felelték, hogy feltétlenül: hiszen a tanár tudása tekintélyt biztosít számára. Például, mondta egyikük, engem is tisztelnek.

Elgondolkodtam. Vajon mi késztette ezt a diákat erre a meghökkentő kijelentésre? Talán az érettségitől való rettegés? Nem valószínű. C1-es nyelvvizsgája van valamennyiüknek, az érettségit csukott szemmel, hátrakötött kézzel is 90% fölött fogják teljesíteni. Valamilyen elvtelen, szolgalelkű gazsulálás a jobb osztályzat reményében. Csupa kitűnő tanuló ült körülöttem. Más ötletem nem volt, megkérdeztem hát tőlük. "Azért bízunk önben", mondták kifogástalan angolsággal, ."mert felsőfokú nyelvvizsgát szerzett nekünk!"

Azt válaszoltam, mert azt gondolom, hogy ez bár hízelgő, de nem érvényes állítás. Az, ha egy diák valamilyen eredményt ér el, nagyobb mértékben az ő saját munkáját dicséri, tanára csupán segíti, támogatja őt ebben. Lehetőségeket villant fel, javaslatokat tesz, segít eligazodni, de a munka dandárját nem ő végzi, hanem a diák. "Ha a tanár téved", kérdeztem, "ha évtizedes tudásra megkopott és nem tart lépést a mai kor információ-özönével, akkor mire mész a feltétlen bizalommal?"

Hát jó, mondták erre, akkor megvonjuk a bizalmunkat Öntől.

Szerencsére kicsöngettek, így nem tudtam elmondani nekik, hogy miért nem tetszett a válaszuk. Az, hogy ha feltétlen bizalmamat egy hivatalosan fölém rendelt személybe vagy intézménybe helyezem ( tanár, orvos, főnök, rendőr, hatóság ), majd az ő javaslatára azt megvonom tőle, az ugyanannak a problémának a két oldala. Ha az orvos gyógyszert rendel, megköszönöm, és otthon utánanézek, nincs-e valami olyan mellékhatása, ami számomra nem kívánatos. Ha házat építtetek, átnézem a terveket, hiszen én fogok abban a házban lakni a családommal. Nyilván nem a statikai méréseket és a talajmechanikát fogom felülbírálni, de a szobák méreteit, az ablakok stílusát, a lépcső borítását szeretném én magam meghatározni. Ha a főnököm olyan anyagot küld át nekem, ami hibás számítást tartalmaz és emiatt a cég veszteséget szenvedhet, szóvá teszem a következő értekezleten. Ha a rendőr túllépi a hatáskörét, a katonai ügyészséghez fordulok.

A tekintély nem olyan dolog, amit a diplomaosztó ünnepségen szerzünk meg, szüleinktől kapjuk ajándékba, vagy hatalmi erőszakkal tesszük magunkévá. Nem egy adottság, amit magunkra húzunk fehér köpeny formájában, vagy magunk elé toljuk katedraként.

Bizalmunkat pedig nem másokba kell helyeznünk, hanem önmagunkba. Felsőfokú nyelvvizsgátokat nem nekem köszönhetitek, mondtam volna nekik, hanem saját magatoknak. Annak, hogy tanultatok, vagy éppen annak, hogy ellógtátok az időt, és elsőre nem sikerült, és akkor ebből tanultatok és lám, másodszorra meglett a nyelvvizsga. Én szerkesztettem nektek a feladatokat, aztán otthon ültem és javítgattam a hibáitokat, igyekeztem megválaszolni a kérdéseiteket és szurkoltam nektek. Ez jó dolog, de ennél több szót nem érdemel. Bízzatok hát inkább saját magatokban, legyetek jóhiszeműek, de kritikusak a tekintéllyel szemben. Nem biztos, hogy az élet majd keblére ölel benneteket, de legalább nem lesz szégyellnivalótok sem.

Ezt mondtam volna nekik. De mire végig gondoltam, már becsöngettek, úgyhogy mentem a következő órára: egy kilencedikes gólya-osztályba. Erősen reméltem, hogy ők talán nem bíznak bennem.  

A bejegyzés trackback címe:

https://paradigmauj.blog.hu/api/trackback/id/tr1815482478

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

2020.02.19. 23:41:31

A bizalom és a tisztelet külön is létezhet.

Szerintem jó dolog ha valaki kifejezi másnak az elismerését, ami nem kell attól még azt jelentse, hogy mindenben egyetértenek. Azt látom problémának, hogy az őszinte elismerésre általában legyintés, kétkedés a válasz, míg az alakoskodás és a kötelező bókkörök elvártak.
Gondolom azt fejezték ki a tanulók, hogy egy jó tanár felszínre hoz bennük olyan gondolatokat, észrevételeket (inspiráció), amik másképp nem jöttek volna.
Vannak, akik tényleg tudják a dolgukat és nem szégyen fogadni az elismerést, nem mindig kell hátsó szándékot keresni mögötte.

2020.02.19. 23:47:49

És a bizalom nem jelent egyet a vakhittel. Módosítom az előző hsz-ben írt mondatom:
Egy adott területen a tisztelet együtt jár a bizalommal.

Lorrh 2020.02.20. 09:11:19

Egyetértek a cikkel. Szép, mértéktartó, önreflexív.
Nagy kár az utolsó mondat romboló hatásáért.

waddy 2020.02.20. 18:05:18

@Lorrh: Az utolsó mondat magyarázatául , itt egy link, egy régebbi írásomhoz: paradigmauj.blog.hu/2015/04/20/tekintely-tiszteletlenseg

HaCS 2020.02.21. 08:57:12

Az én olvasatomban a bizalom teljesen más fogalmat takar.

A bizalom nem arról szól, hogy zokszó nélkül elhiszem, amit a másik állít, ez függ a tudástól, szakértelemtől is persze. A bizalom, hogy elhiszem, hogy a másik fél nem kíván szándékosan az ártalmamra lenni, kooperatívan viselkedik, a legjobbat akarja nekem/nekünk! Megbízhatok én az óvodás kisgyerekben is, de ne aggódj, a tanárok sem kapnak bizalmat maguktól csak úgy általában. A lényeg, hogy nem a tudásszinten, de nem is a szokásjogon múlik.

Az egy más kérdés, hogy második lépcsőben(!) az ember megvizsgálja, hogy a köztetek lévő tudásszintbeli különbség alapján egyáltalán képes lehet-e (bizalomtól függetlenül) a kijelentéseid igazságának ellenőrzésére, illetve hajlandó-e a szükséges időt-energiát ebbe belefektetni? (Néha több energiába kerül ellenőrizni, mint amennyi kárt okozhat egy tévedés.)
Ha megvan a bizalom ÉS nincs meg a képesség/hajlandóság, akkor áll elő az általad felvázolt helyzet.
Ha megvan a bizalom, és megvan a képesség is, abból könnyed vita lesz, vagy beszélgetés.
Ha nincs meg a bizalom, és megvan a képesség, abból ellenőrzés lesz, további információgyűjtés, majd azok alapján döntés a bizalomról is.
Ha nincs meg a bizalom, és nincs meg a képesség sem az ellenőrzésre, akkor van baj.

És erre egy kicsit kitérnék, mert szerintem a meglátásod pontosításra szorul. Én a helyedben bizony örülnék is neki, és büszke is lennék rá, hogy bíznak benned a diákjaid. Te érted el, nem a szokásjog. És nem azzal, hogy sosem tévedtél. Sok kollégád küzd az ellenkezőjével. Ugyanis ha nem bíznak benned a diákjaid, akkor az azt jelenti, hogy feltételezik, hogy rosszat akarsz nekik, ill. hazugságokat beszélsz. És keresik is önmegerősítés végett, azokat az adatokat (ostobaságokat), melyek neked ellentmondanak. A mai világban könnyen találnak is. Minél inkább oktatod a valóságot, annál inkább lesz lapos a Föld, ha érted mire gondolok. Arról nem is beszélve mivel jár, ha egy ilyen helyzetben hibázol.

Ebben az esetben nem az a megoldás, hogy elkezdi a diák, vagy a polgár ellenőrizni azt, akinek a szaktudását, döntéseit még csak felmérni sem képes, hanem vagy megbíz az ellenőrzéssel valakit, akinek megvannak a kompetenciái, vagy elhagyja az embert, akiben nincs bizodalma, és keres egy másikat, akiben megbízik.

Ha nem bízol az orvosodban nem az a megoldás, hogy otthon betűzöd a betegtájékoztatót, a lehetséges mellékhatásokkal. Értelmezni sem fogod tudni mélységében (amellett, hogy legalább a fele kötelező standard szöveg), de biztosan találsz valamit, amit az orvos nem említett, és amitől megijedsz. Hiszen ezért olvasod. Nincs meg a képességeid az ellenőrzéshez, de a bizalmad sem az elfogadáshoz.

A megoldás, hogy keresel egy másik orvost, akinek megvan a szakképzettsége, kompetenciája, és akiben megbízol.

waddy 2020.02.21. 12:08:23

@HaCS: Köszönöm a kommentedet! Én egy készségtárgyat tanítok ( angol nyelv) ennélfogva az én saját szaktudásom nehezen meghatározható valami. Van olyan "tanítványom", aki pusztán sorozatok nézésével, chateléssel, az őt fogérdeklő cikkek olvasásával csaknem anyanyelvi szinten sajátította el a nyelvet: vagyis folyékonyan, de olykor hibásan, és nem mindig választékosan fejezi ki magát - mint minden anyanyelvi beszélő.
Ma a tudás - mindenféle tudás - nem csupán, és nem is feltétlenül elsősorban az iskolában szerezhető meg.
Az én értelmezésemben a bizalom a magam életre, iránti felelősséget jelenti. A Ha a fontos tudás, az életben való eligazodás, az erkölcsi kérdésekben dönteni tudás képességének megszerzését kizárólag másoktól várom és kritika nélkül elfogadom, az veszélyes.
Saját egészségemért is én vagyok a felelős. Ha feltétel nélkül megbízom az orvosban, aki esetleg színkettessel és számos utóvizsgával végezte el az egyetemet, kockázatot vállalok. Nyilván nem a t extrém helyzetekre gondolok, de azért az szánalmas, hogy emberek dobálják magukba a pirulákat egy kis megfázás, vagy fejfájás esetén.
Az, ahogy a NAT kezeli az oltatást, az is bizalmi kérdés szerintem. A diákokat a tananyag kritikátlan elfogadására kondicionálja, a tanuló egyetlen feladata, hogy benyelje a tanárok által hirdetett igazságot. Megszerzett tudása nagy részének semmi hasznát nem fogja venni később, viszont kiszolgáltatottan és tanácstalanul fog ott állni, érettségi bizonyítványával a kezében

2020.02.22. 01:05:16

Arra biztatni valakit, hogy ne higgyen el mindent és legyen benne egészséges kétkedés, teljesen más, mint arra kérni, hogy ne bízzon.

Plüsspárna (törölt) 2020.02.22. 04:26:25

Megnéztem még egyszer a linkelt posztot, azzal végződik: "ne hidd el"
És arra is kíváncsi voltam, hogy végül kiderül-e a történetből, hogy a nyelvtani szabály (gondolom én) azért néz ki másképp, mint előző órán, mert lényegében a két hasonló mondat (teszem fel) különbözik. Ez esetben nem lehet azt mondani hogy de márpedig nem hiszem el, mert ott elakad a tanulás.
És ha valakinek nincs mindig igaza, mert téved, akkor is erős a "bizalom" szót használni. Senkinek sincs mindig mindenben 100%-ig igaza. Mindenki tévedhet, ez egy olyan alap dolog, hogy nem is tudom minek feszegetni.

A tanítás bár a hétköznapokban nem egy bonyolultnak tűnő dolog, az igazi jó tanár feladata nyújtani, dagasztani a tanuló értelmét.
Ilyen esetben kételkedni lehet, de a bizalom jó ha fennmarad, persze anélkül is lehet, de az nem olyan jó érzés.

waddy 2020.02.22. 12:08:28

@Plüsspárna: lehet, hogy igazad van. Én olykor - galád módon - hibás dolgot írok a táblára, és szomorúan látom, hogy gondolkodás nélkül másolják a füzetükbe.

Plüsspárna (törölt) 2020.02.22. 12:54:19

@waddy:

"gondolkodás nélkül másolják a füzetükbe"
Ez csak egy szokás.
Biztos inkább elmondanám, hogy:
"Na. Mostantól random írni fogok a táblára helytelen mondatokat is, aki eltalálja jutalom stb."
Egyrészt lehet témázni azon hogy miért helytelen, másrészt aki igyekszik eltalálni annak a szabályok gyakrabban felmerülnek benne.
A kétkedés következménye ellentmondás esetén a "Miért?" kérdés felbukkanása.
Szerintem ez jobb, mint elvenni azt az örömöt, hogy xy bízik valakiben (mert ritka kincs).
Így nem kell elvenni a tanuló kedvét, mégis rávezeti a tanulásra és gyakorol.

Plüsspárna (törölt) 2020.02.22. 13:05:19

Ja és még annyi, hogy a tisztelet az egy könnyed pozitív érzés, amit nem kevernék össze a félelemmel.
Szerintem ha működik a fenti "megoldás, akkor bizalomvesztés nélkül érhető el a kívánt hatás--->tisztelet.
De elutasítani a bizalmat (amúgy is szerintem egy fő probléma az őszinte pozitív gondolatok kinyilvánításának helytelenítése), vagy hogy valakinek hiszünk miközben továbbra is interakcióban kell lenni egy helyzet miatt, az már inkább a félelem felé mutat.

waddy 2020.02.22. 18:32:08

@Plüsspárna: Az a gondom, hogy amikor kikerül a nagybetűsbe, senki nem fogja jelezni, hogy most random tévedések következnek; ellenkezőleg: információk áradata fog rázúdulni. Vagy meghajlik a legtekintélyesebb(nek látszó) vélemény előtt, vagy elgondolkozik és felelősen dönt. Az én szóhasználatomban az előbbi a bizalom-alapú szocializáció, az utóbbi a kételkedésen alapuló. Úgy gondolom, az utóbbi erősítésével érvényesebb útravalót adok a diákoknak.