Tekintély-tiszteletlenség
2015. április 20. írta: waddy

Tekintély-tiszteletlenség

Felírom a táblára a szabályt, hozzáteszek egy-egy mintapéldát. Aláhúzom a lényeget. Aztán ránézek diákjaimra. Fejüket leszegve másolják a táblára írt szavakat. Olykor felpillantanak, hogy nem hibáztak-e, áthúzzák, tovább írnak. Csak egy diák ül, tűnődve forgatja tollát ujjai közt. - Mi a baj? - kérdem. - Miért nem írod? - A múlt órán mást tanultunk erről - mondja csendesen, de határozottan. - Tényleg? - kérdem. - Igen - feleli, és már lapoz is a füzetében s mutatja.

Ő az ideálom. A gondolkodó ember, aki nem azért jár iskolába, hogy a nagy tekintélyű tudorok által elhullajtott tudás-morzsákat felcsipegesse. Aki nem hinni akar a felettesének, hanem kutatni a valóságot. És ha nem ért valamit, nem fogadja el.

Mert kételkedik. Egybeveti az új ismereteket saját tudásával. Mérlegre teszi őket és csak a saját szemének hisz. Ha kell, vitába száll szüleivel, tanáraival, barátaival. És ha érvei elégtelennek bizonyulnak, elfogadja a másik igazságát.

Mert ő ( még ) tudja, hogy a tekintély nem születik, hanem lesz. Naponta kell megszerezni, érdemesnek bizonyulni rá. Nem alanyi jogon jár, hanem sok munkával esetleg el lehet érni. Vagy nem.

A katedra, a fehér köpeny, a bírói talár, a Hugo Boss öltöny mind-mind pótszer.  Nem szégyen élni velük, de hencegni nem illendő.  Ha a diák, a páciens, a vádlott, az ügyfél csak ezeket a kellékeket veszi észre és tőlük vár tudást, egészséget, igazságot - valójában önbecsapás áldozatává válik. Beszedi a gyógyszert, aminek több a mellékhatása, mint a hatása, aláírja a szerződést, ami adósságba taszítja, lemásolja a tábláról a hibás adatot.

Hiszen függő. A tekintélytisztelet nevű drog betege. Félelmeit, csalódásait, gyöngeségeit fojtja e súlyos szenvedélybetegség mámorába. Nehogy végig kelljen gondolnia életét, az őt körülvevő világ gondjait.

Pedig a megoldást a töprengés, a kétely nyújtja. Bizonyára roppant felemelő érzés egy szónoklat hatása alatt a többiekkel együtt üdvözülten ordibálni. Kimegy a feszkó, zubog az adrenalin, lobognak a zászlók, ragyog a nap,

Csak odabent van sötét. A megingathatatlan önbizalom és vakhit koromsötétje.

Pokolba hát a tekintélytisztelettel! Ha hülyeséget látsz, ne másold! Olvasd el a szerződést, amit vonzó mosolyú fickók akarnak aláíratni veled. Ne adj hálapénzt, ha nincs miért hálás légy.

És  nagyon kérlek: ne hidd el egy szavamat se. Csak úgy firkálok a táblára.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://paradigmauj.blog.hu/api/trackback/id/tr957384566

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása