És akkor a keresztény-nemzeti óvodapedagógusok majd megvilágosodnak és az anyaszentegyház dicső történelméhez méltó csudálatos eszméket plántálnak a kis lurkók buksijába. A levitézlett idők bugyuta foglalkozásai helyébe az évezredes keresztény hagyomány által megszentelt nagyszerű tettek lépnek.
Az ismert dalocskát (Rút banya vagyok, orrom csupa vas! Körmöm fekete: lesz majd nemulass! ) immáron nem énekelve-táncolva fogják eljátszani a gyerekek, hanem a kisfiúcskák vidáman pattogó máglyán fogják elégetni a kis boszi-leányokat. Persze lesznek olyan csintalan gyerkőcök, akik dacos viselkedésükkel szégyent hoznak a jóságos óvónőkre – és ezáltal magára a vezérlő fejedelemre! Őket igaz keresztény módjára feddésben kell majd részesíteni. Ahogyan egy bizonyos Humphrey Gilbert nevű katona, Sir Walter Raleigh féltestvére tette, amikor elrendelte, hogy „ezeknek a fejeit (vagy bármi másukat), akiket ezen a napon megöltünk, le kell vágni a testükről, és az út két oldalára kell kifektetni.”
Ez az új nevelési koncepció nyilván meg fogja osztani a szakmát. Lesznek olyanok, akik a spanyol keresztény oktatási szakemberek példáját akarják majd követni, akik „élvezetet találtak minden kegyetlenségben. Egy hosszú akasztófát csináltak, elég hosszút, hogy a lábujjak elérjék a földet, és elkerüljék a fojtást, és tizenhármukat felakasztották Jézus és a 12 apostol tiszteletére… aztán szalmát raktak a megvert testük köré és élve elégették őket.” Ám elképzelhető, hogy nem minden óvodapedagógus fog teljes szívvel azonosulni ezzel a szent misszióval, Ők majd úgy járnak, mint elődeik, akiket III. Ince pápa parancsára Bezirs városában 1209. június 22-én elpusztítottak, a város minden lakóját lemészárolták. Még olyan katolikusokat is megöltek, akik nem voltak hajlandók eretnek barátaik, szomszédjaik ellen fordulni.
Nyáron természetesen lesz táborozás is. Mivel minden siker az egész régió sikere, szép és nemes hagyományt lehet majd teremteni a horvát példa szívet melengető felidézésével. 1942-1943-ban Horvátországban számos haláltábor működött, amelyet a katolikus Usztasa működtetett, Ante Pavelic diktátor uralma alatt, aki gyakorló katolikus és a pápa rendszeres vendége volt. Gyermekek számára külön táborokat is felállítottak. Ezekben a táborokban – a leghírhedtebb Jasenovac volt, melyet Miroslav Filipovic ferences szerzetes vezetett – 700 000 embert, köztük ortodox-keresztény szerbeket gyilkoltak meg..
Nincsen vidám táborozás pajkos fürdőzés nélkül. A kicsinyek majd a Szentföldre látogató keresztes vitézek példáját követhetik, akik „bokáig gázoltak az ellenség vérében, aztán pedig boldogan és örömtől könnyezve meneteltek Megváltónk sírjához, hogy dicsérjék és leróják tiszteletüket.”
Nem szabad elfeledkezni a honvédelmi nevelés fontosságáról sem. Hiszen melyik gyermek ne álmodozna arról, hogy katona legyen! Milyen szép is lesz, amikor a kicsinyek kézenfogva elsétálnak a laktanyába és a pap bácsi vezetésével közösen megáldják a fegyvereket!
És milyen mesterien gonosz az egész terv! Előbb kötelezik a szülőket, hogy adják óvodába 3 éves gyermekeiket, majd nekiállnak NER-alattvalókat faragni a gyerekekből. Ördögi terv. Ráadásul még arra is ügyeltek, nehogy el lehessen őket űzni a tömjénfüsttel! Hiszen annak csípős szaga fogja átjárni az óvodát, homályba borítva gyermekeink életét és mindannyiunk jövőjét.
A keresztényeknek - ahogy valamennyi felekezetnek, sőt egyesületeknek, szakmáknak stb - elemi joguk, hogy saját pénzükön óvodákat tartsanak fenn, ahová az oda tartozni kívánó szülők a gyermekeiket járathatják. Nekem ez amolyan önkéntes szegregációnak tűnik, de hát ez az ő dolguk. Csak az állami intézményekben ne kényszerítsenek bennünket arra, hogy uniformist húzzunk gondolatainkra és érzéseinkre!
Nem tudom, van-e Isten. De ha van, kérem, sújtson le ezekre a bűnösökre, akik politikai pedofíliával készülnek megrontani gyermekeinket!
