Amikor a választások utáni első, úgynevezett „Mi vagyunk a többség” tüntetésen az hangzott el a színpadról, hogy ha most itt lenne Rákay Philip, akkor mi is kétmillióan lennénk - megállt bennem az ütő. Amikor pedig tényleg sokan voltunk, jeléül annak, hogy a választásokkal sokan elégedetlenek. De mit ér ez az egész, hogyha még saját létszámunkat is egy Fidesz agitpropos hazugságaival címkézzük fel? És mire jó az, hogy a beszédek előtti felvezetés során, a tömeg feltüzelésére Orbán beszédeket játszanak be? Amikor a Stop Soros matricákat Stop Orbán matricákkal ragasztják felül; amikor a közösségi médiában posztolók Semjén vadászkalandjain  élcelődnek, és Orbán vagy Lázár vagy Rogán vagy Áder vagy a többi bűnöző gaztetteit teszik közszemlére, valójában a NER falait magasítják. Ahogy a züllött és korrupt ellenzék is azt teszi a parlamentben és azon kívül egyaránt. Mindenki, aki brüsszelezik, migránsozik, matolcsyzik, tiborczozik - tegye ezt bármilyen előjellel -  tévúton jár.

Úgyhogy le lehet szállni Orbánról, meg az egész disznó bagázsról, ezzel nem megyünk semmire.

Hankiss Elemér nem is olyan régen arra biztatott bennünket, hogy találjuk ki Magyarországot. Orbán megszívlelte a tanácsot és kitalált az ország egyötödének egy Magyarországot. Ennek a víziónak vannak szabályai, hagyományai, van sajátos nyelvezete, stílusa – olyan, amilyen. Ezt a víziót, inkább nevezném lidércnyomásnak, nem bírálni kell vagy kicsúfolni vagy átragasztani: az egészet el kell utasítani. Ki kell dobni a kukába!

Új stílusra, új szabályokra, új gondolatokra, és igen: új nyelvezetre van szükség. Keresnünk kell olyan szavakat, amelyek hallatán az emberek felemelik leszegett fejüket. Olyan hagyományokat kell felélesztenünk, amelyek nem a szittya-kuruc-horthysta futballhuligánok alantas ösztöneit táplálják, hanem hazánk igazi arcát mutatják meg. Nemes, örök emberi értékek szerint akarunk élni,  és korszerű, a közjót szolgáló célokat akarunk kitűzni. 

Könnyen lehet, hogy ezt a feladatot nem az én generációm, de még csak nem is a mai negyvenes generáció fogja elvégezni. Hallottunk már ilyenről! Az ígéret földjére sem léphetett be senki, aki még Egyiptomban született. Nincs azzal semmi baj, ha a mai fáraó sötét birodalmából azok mutatják meg a kivezető utat, akiknek az eszmélése a NER kezdetére esett. Ők már készen kapták ezt a világot, saját képük van róla, maguk alakítják a véleményüket és előbb-utóbb talán a szavaikat is megtalálják hozzá.