Fényes győzelmet arattam, nyilatkozta Koppány miután elesett a csatában és testét négyfelé szaggatták. A nemzet még soha nem volt ennyire egységes. Vajk  és támogatói szánalmasan erőlködnek, hogy vereségnek állítsák be a mi dicső helytállásunkat, de hát tudjuk, kik állnak mögöttük! A nyugatiak ugye - valami bajor herceg -, a besenyők, meg persze a kabarok. Úgyhogy ezennel módosítom a vérszerződést - éspedig nemcsak visszamenőlegesen,. hanem előre fele is.

Mostantól mindig mi fogunk győzni. Látom magam előtt a muhi pusztát, ahol Béla király csapatai hősiesen fognak álldogálni a híd körül, és büszkén, az ellenséggel mit sem törődve fognak fűbe harapni, miközben a megtévesztett  gyülevész mongol hordák azzal fogják áltatni magukat, hogy legyőztek minket. MINKET! De már vált is a kép: a mohácsi síkon vagyunk, ahol Tomori és Zápolya soha nem látott egységben fogadja majd a török fősereget és a mi 25 ezres seregünk már létszámában is messze felül fogja múlni az alig 60 ezres török haderőt! Ez a különbség az eredményen is meglátszik majd: A nemzeti összefogásnak hála, hatalmas diadalt aratunk! Ezt még az ellenfél is elismeri majd: Szamarkandban  megtekinthető lesz egy török festő által készített festmény, A mohácsi diadal címmel.

És látom az aradi kivégzéseket, ahol mind az 5 magyar tábornok vértanúhalált hal majd ( meg mellettük másik nyolc külföldi is ), de ez mit sem fog számítani! A fő dolog: a magyar emberek döntenek majd és úgy meg fogják szégyeníteni a labancokat, hogy azok 25 év múlva térden csúszva jönnek hozzánk kiegyezni! Aztán két világháborúban is vitézkedni fogunk és győzelmet győzelemre halmozunk, olykor még az ellenségtől is rugalmasan elszakadunk. Annyira tökösek leszünk, hogy nemzetünket, mely egy ideig 3 harmadra fog oszlani, újra felemeljük és csupán annak kétharmadától fosztjuk meg magunkat immár!

És újra és ismét fényes győzelmeket aratunk majd: fényesre nyalunk minden segget, ami csak az arcunkba villan; és hazudunk majd magunknak napestig - amíg végre eljön egy nagyvezír, aki majd helyettünk hazudik nekünk és mi üdvözülten integetünk neki, amikor hamuban sült pogácsájával elindul napnyugatnak, hogy  világgá kürtölje: bár ott se voltunk, meg szét is marakodtuk az egészet - és mégis győztünk!