Orbánnak igaza van. A magyar emberek véleményét nem lehet figyelmen kívül hagyni. Hárommillió-háromszázezer magyar ember arra szavazott, hogy Brüsszel ne írjon elő kvótát. Az most mindegy, hogy Brüsszel ilyesmit nem is szándékozott előírni, meg hogy 19 ország kormánya szavazott korábban a kérdésről egybehangzóan. Az sem számít, hogy csupán 1300 menekültről van szó, és erre költött el a kormány 13 milliárd forintot. Mindez másodlagos. Orbánt el lehet távolítani a hatalomból: ha az ellenzéknek nem sikerül, majd elintézik a párttársak ( copyright SZKP ), vagy a szélsőjobb. Emiatt ne fájjon a fejünk.

De azon már érdemes elgondolkodni, hogy kik  alkotják ezt az érvénytelen méretű tömeget? Mert senki ne higgye, hogy ezek mind Fidesz-hívek. Köztük van persze az a kábé egymillió rajongó, aki hűséges groupie-ként mindenhová követi a sztárt, és a kezéből eszik. De a többiek vajon miért? Nyilván sokakra hatott a köztévé, közrádió által sulykolt propaganda, a Magyarországon történelmileg beágyazódott  idegengyűlöletre való leplezetlen buzdítás, az egzisztenciális félelem, a bűnbankképzés mechanizmusa.

De az igazi gond a tudatlanság. Az a helyzet, hogy honfitársaink jelentős tömegei nem is igénylik a színvonalas és tárgyilagos tájékoztatást. Még kevésbé vágynak arra, hogy ők maguk tájékozódjanak. Mit nekik internet! hiszen ott minden csak hazugság, csűrés-csavarás, média-hecc.Egyszerű, közérthető válaszokat akarnak kapni, olyanokat, amelyek biztonságot és erőt sugallnak, és megdobogtatják a szívüket. Orbán tudja ezt, és minden helyzetben képes előállni valami megfelelő szöveggel. Hogy az egy ordas hazugság, az ugyan kit zavar?

Ráadásul egy ilyen bonyolult kérdés esetében roppant nehéz eldönteni, hogy mi számít hazugságnak. Ha az ember tudja, hogy mi az igazság, akkor egyszerű. Amit a másik  állít, az hazugság. Csakhogy ez esetben egyszerre és egyidejűleg valós probléma az ellenőrizetlen bevándorlás, a magyar rendőri szervek határmenti brutalitása, az európai muzulmán népesség és a terrorizmus összefüggése, a szíriai bombázások, az amerikai fegyvereladások a Közel-Keleten, a menekültek együttműködési készségének hiánya, a családosan érkezők borzalmas helyzete. Mindezt együtt látni és láttatni - nos, ez politikai vezetőkhöz méltó feladat, ám nekünk ennél hitványabb vezetők jutottak. Ez van, ezeket választottuk.

De mit csináltunk mi többiek vasárnap? Mi, négymillió-hétszázezren? Mi, akik az érvényes Magyarországot képviseljük? Nem mentünk szavazni, mert hülye kérdésre, csak hülye válasz adható, azt meg minek. De azért ez nem ígér sok jót. Az érvénytelenek ugyanis itt maradnak és egyre többen lesznek. Orbán nagyon jól látja ezt és ki is használja. Nekünk nincs hasonló sztárunk, meg mintha nem is szeretnénk egyszerre lépve masírozni. Mi sokféleképpen gondolkodunk, egymással is vitában állunk, de ez mégis egy igényesebb, és ezért érvényesebb világlátás! Nem az az orbánizmus ellenszere, ha ugyanolyan - csak épp ellenkező előjelű - egynemű álláspontot képviselünk, hanem ha ezek tudatában találunk egymáshoz kapcsolódási pontokat! Az anti-migránsozás ellenszere nem a filo-migránsozás, hanem a menekültkérdés megértése és minél több emberrel való megértetése.  Vasárnap megúsztuk, de félek, hogy ez nem mindig lesz így.