Amikor nem tudunk vagy nem akarunk a fontos, mindannyiunkat feszítő problémákról beszélni, akkor nekiállunk a felszínt karcolni. Végül is érthető. Senki sem rajong a konfliktusos helyzetekért, márpedig a húsba, lélekbe, pénztárcába vágó ügyek hajlamosak feszültséget kelteni. Állást kell foglalni, éles helyzetekbe kell belemenni, és ami a legrizikósabb: később számon  lehet kérni rajtunk, amit  a vita hevében mondtunk. Hogyisne! Akkor inkább beszéljünk egyszerűbb dolgokról, amiben valószínűleg mindenki egyetért. Mármint minden rendes ember.

Adódik a téma: akkor beszéljünk a rendről. Hiszen ez ugye, mindannyiunk számára ismerős. Életünk kerete, otthonunk biztonsága, közrend, társadalmi rend,  napirend, órarend. Öltözködj rendesen, ülj rendesen, viselkedj rendesen. Rend a lelke mindennek. Ne legyen elöl a piszkos edény, a szék legyen betolva, a lepedő elvágólag simuljon az ágyra. Csupa szép, mosolygós gondolat, és az egész olyan felnőttes, olyan komoly, olyan igazi.

Holott nem az, Sőt: éppen az ellenkezője. Segít elleplezni a lényeget, a fontosat - akár egy szép, hímzett falvédő. Az, hogy alatta koszos a fal, az meg kit érdekel? Ami nem látszik, az nincs.  És olyan kellemes, mondhatni: meghitt így beszélgetni a semmiről.

Bár ez még nem is a legnagyobb gond. Hiszen mindenki arról beszél, amiről mondanivalója van. Most hogy az a pedagógus-életpálya vagy a takarítás, az végül is magánügy. Viszont ahhoz, hogy fontos embereknek tűnjünk fel, ahhoz elengedhetetlen, hogy magánügyeinkhez értéket is kapcsoljunk, ezáltal azokat megemeljük és közüggyé, sőt jelentős ÜGGYÉ nemesítsük. Már-már magunk is elhisszük, hogy a világot a rend, a tisztaság, a fegyelem tartja össze, és ami a fő: ezt mi értük el, hozsánna nékünk!

Vajon miért jó a rend? Eltekintve attól, hogy a tábornok büszkén végig tud tekinteni az egyenes sorokban feszítő katonáin, mire jó ez? Ha egy iskola auláját steril tisztaságúvá tesszük, ha a diákoknak megtiltjuk, hogy otthonosan belakják azt a teret, ahol kamaszkoruk legnagyobb részét eltöltik, az kinek használ? És persze ezzel az is együtt jár, hogy a rendetlenség az meg rossz. Undok, maszatos,és egyáltalán: fújj!

Természetesen szükség van a rendezettség bizonyos szintjére, de ez nem lehet öncél. Értelmes, az adott közösség belső igényéből fakadó, a közösség életét, tevékenységét okosan szervező rend helyénvaló. Mint ahogy a családias, barátságos, kedvesen slampos - tehát szép rendetlenség is az.

A rend iránti ádáz vonzalom antidemokratikus és szabadságellenes. Azt üzeni: majd mi ott fent megmondjuk, mennyi az annyi. Meg ezt: mi itthon vagyunk, ti csak vendégek lehettek, úgyhogy tartsátok be az előírásokat. Amiket mi írunk elő. Szabadságról pedig ne is halljunk! Még a végén előhozakodtok mindenféle témákkal és képesek lennétek nyíltan beszélni fontos dolgokról. Netán még az is kiderülne, hogy nem mi vagyunk azok a fontos dolgok. Akkor pedig jaj nekünk.

Úgyhogy akkor már inkább jaj nektek.