Vegyük számba, mit is értünk európai értékeken. Avagy: mit jelent a zsidó-keresztény kultúra? Úgy írom le, ahogyan eszembe jutnak, a sorrend véletlenszerű, a lista nyilván hiányos. Szeretet, demokrácia, jogállamiság, liberalizmus, munka, szabadságjogok, píszí.

És akkor most nézzünk rá e listára kívülről. Vagy inkább azzal az elfogulatlansággal, ahogy egy újszülött szemléli a világot. Hagyjuk a kész fogalmakat és értelmezéseket, egyszerűen csak hordozzuk tekintetünket körbe az európai történelem évezredein.

Szeretet. E bibliai fogalom végighúzódik az európai ember történetén, legalábbis a szóhasználat szintjén. Az eseménytörténet azonban ellentmond ennek: földrészünk történelme bővelkedik véres eseményekben, háborúkban, ármányban, cselszövésben, árulásban – a szeretet időszakai apró zárványokként tudtak csak megjelenni, amint ezt a naptár is szemlélteti, ahol egyetlen nap van megjelölve a szeretet ünnepének: a karácsony. Meg újabban Valentin nap – már aki tartja.

Demokrácia. Hagyományosan a népuralom kifejezése, bár ilyen értelemben Európában nem létezik, helyette  népképviselet van, ami azért - valljuk meg – nem ugyanaz. Az újgörögben a démosz az önkormányzatiságot jelenti, tehát nem az államhatalom nép általi ellenőrzését. Valami népgyűlés nélküli bulét, azaz nem közvetlen demokráciát. Ez a világ számos országában működik, ideértve a mai Magyarországot is. Hogy ez mennyire demokratikus, az ízlés dolga.

Jogállamiság. Avagy a törvényes rend. Ez is aggályos fogalom. A weimari demokrácia, a Horthy-rendszer jogállam volt, a Párizs környéki békék jogi érvényessége megkérdőjelezhetetlen, hazánkban minden vérlázító és alávaló törvényt a legitim országgyűlés alkot meg.

Liberalizmus. Ez a szó Magyarországon többnyire szitok formájában fordul elő. Jelentése zavaros: egyszerre utal a nemzetközi összeesküvés-elméletekben szereplő gonosz, emberiségellenes erők jelenlétére, a nagytőke imperialista agressziójára és a nemzet elleni baloldali árulók megjelölésére. Vagyis kiválóan alkalmas gyűlöletkeltésre, s mint ilyen, megszűnt európai érték lenni.

A munka. A max weberi értelemben, tehát paradigmaszerűen értelmezett munka felfogás mára megszűnt, helyét átvette a fogyasztás és a szórakozás kettős paradigmája. Ehhez jön még az északi ( dolgos ) és déli ( lusta ) országok konfliktusa, illetve a globalizáció keltette számos feszültség a fejlett és az elmaradott régiók helyzete között.

A szabadságjogok érvényesülése sok változáson ment keresztül, amióta az Emberi és Polgári Jogok Nyilatkozatát megszövegezték. Abban, hogy talán ezek őriztek meg legtöbbet eredeti tartalmukból és érvényességükből, nagy szerepe volt a szocialista világrendszer létrejöttének, amely a szólás, a sajtó és a gyülekezés szabadságát eltörölte. Ezzel a „népi demokratikus” gyakorlattal szembehelyezkedve kellett Európa nyugati részének újra és újra megfogalmazni a demokratikus szabadságjogokat. Mára azonban ezek is kiüresedőben lévő - vagy legalábbis erősen relativizált fogalmakká kezdenek válni, mint azt a Charlie Hebdo tragédiája mutatta.

A píszí. A politikai korrektség eszméje és gyakorlata szorosan összefügg a multikulturalizmussal, és így alapvetően európai gondolat. Európa népvándorlásból született, ha úgy tetszik, migráns hordák lepték el a Római Birodalmat több hullámban, megállíthatatlanul. Európa soknemzetiségű, sokgyökerű, változatos kultúrájú népek együttéléséből született. Hogy a zsidó-görög kultúra hogyan alakult át keresztény Európává, az egy másik történet. De a szolidaritást, az empatikus gondolkodást, a másság elfogadását, a kisebbségek megbecsülését, a pozitív diszkriminációt Európa ( és az egész művelt Nyugat ) a saját kárán tanulta meg. Mára ez a nyitott társadalmak elvi alapvetése, amiből nem lenne jó engednünk.

Mert mi, ugye, európaiak vagyunk. Szívesen hangoztatjuk a fenti értékeket, úgy hivatkozunk rájuk, mint sajátunkra. Csakhogy ez képmutatás. Legyünk őszinték: a szeretet, a demokrácia meg a többi nevében, vagy azt kedvünk szerint hajlítva, nap mint nap pocsék dolgokat művelünk. Földrészünkön 28 uniós ország él egymás mellett, többnyire békességben. Azért Anglia felől nézve a kontinens egy nem túl elegáns hely, Németországot – önvizsgálat ide vagy oda – ma sem szereti mindenki egyöntetűen, hogy a magyar-szlovák-román viszonyt ne is említsem.

Egymás mellett élünk, de nem együtt. És a mostani, nehéz időkben fontos volna az összefogás. Úgy is mondhatnám: ideje volna létrehozni Európát. Vagy, ha úgy tetszik, Európa egy új verzióját. Akinek Zeusz egykor 3 ajándékot adott, hogy megvédje magát: egy emberszobrot, egy kutyát és egy gerelyt. Reméljük, a gerelyre nem lesz szükség. Talán elég lesz, ha azt mondjuk, Európa a mi hazánk. Mindenkié, aki polgára kíván lenni, de senkié, aki nem. Szeretjük és ha kell, meg is védjük. Akár saját magunktól is.