Nagy nap a mai. Méltó alkalom az ünneplésre. Hiszen nem mindennap fordul elő, hogy Sztrelka és Bjelka kutyák szerencsésen visszatérnek a világűrből ( 1960. augusztus 20. ). Ráadásul éppen 7 évvel azután, hogy elkészül a Népstadion ( 1953. augusztus 20. )! Bár meg kell hagyni, számos tragédia is köthető e jeles naphoz. A Varsói Szerződés csapatai ( köztük a Magyar Néphadsereg katonái ) bevonulnak Csehszlovákiába ( 1968. augusztus 20. ), Horthy István repülőszerencsétlenséget szenved a keleti fronton ( 1942. augusztus 20. ). Szerencsére azonban néhány vidám, örömteli esemény is okot szolgáltat az ünneplésre: e napon indult el a Pannon Rádió ( 2000. augusztus 20. ) és Cao Gangchuan vezérezredes, kínai honvédelmi miniszter meghívására tíznapos hivatalos látogatásra utazott Kínába Szekeres Imre honvédelmi miniszter. ( 2007. augusztus 20. ).
Akkor tehát mit is ünneplünk ma? Új kenyér, alkotmány, szentistván, - vagy mit? Az új kenyeret köszönteni illetlenség egy olyan országban, ahol 40 000 gyerek éhezik és még régi kenyér sem jut nekik. Alkotmány - hát az micsoda? Valami kommunista szemét, amit sikerült kidobni ahová való: a szemétdombra. Nincs mese, marad a harmadik opció, a szentistváni hagyomány.
Az illető személynek ez nem az eredeti neve. Vajk néven látta meg a napvilágot. Édesapja Géza fejedelem, édesanyja kiléte vitatott: vagy Sarolt, vagy egy Belekegini nevű lengyel nő. De hát ugye senki sem tehet a szülei zavaros családi ügyeiről. Mint ahogy az sem az ő érdeme, hogy megkeresztelték, és a keresztségben az István nevet kapta. Hatalomra jutván népét is keresztény hitre térítette. Kézai szerint "a fehérnépnek még a csecsit is levágatta, ha nem ment templomba".
Nem helyes dolog ilyesmit cselekedni. Miként rokonainkat sem elegáns négyfelé szakíttatni, esetleg megvakíttatni. Érezte ezt a megvakított Vazul dédunokája, László király is, aki 1083-ban épp e jeles napon avatta szentté Istvánt. Mivel a szitu több mint kínos volt, kreatív megoldáshoz folyamodott: simán meghamisította a történelmet! Udvari történészeivel átíratta családfáját, és önmagát nem István áldozatától, hanem annak testvérétől, Szár Lászlótól származtatta.
Ilyesmi előfordul úri körökben. III. Richárd sem volt egy falat kenyér, Medici Katalinról és a Borgiakról nem is szólva. Csak akkor el kellene dönteni, hogy az államalapítót, a keresztény szentet, vagy netán a testvérgyilkost lássuk Istvánban. Illetve, hogy milyen gondolati rendszer teszi lehetővé a pogány turul-mítosz, a ( szintén bizonytalan eredetű ) Árpád vezette törzsszövetség és az istváni Magyarország, valamint az ugyancsak innen eredeztetett szentkorona-mitológia összekapcsolását?
És legfőképpen: mit is ünneplünk augusztus 20-án? Úgy gondolom, hogy ünnepelni nem csak áhítatos tudatlanságban lehetséges. Szabad, sőt ajánlatos eltöprengeni múltunkon és jelenünkön, hogy legyen jövőnk is. Ettől még lehet katonai tiszteletadás meg körmenet meg tűzijáték. Van ilyen a franciáknál meg az amerikaiaknál is. Csak ott nem lengi át az egész haccacárét ez a pátosz, nincs leöntve evvel az operett-mázzal.
Manapság divat lett kelet felé tekinteni. Elvégre onnét jön a fény. Azt javaslom, legyen augusztus 20-a az apák napja. Mint Nepálban.