Az érintettség okán
2015. július 18. írta: waddy

Az érintettség okán

Majdnem pontosan egy éve, 2014. július 20-án éjjel csempészték be a Szabadság téren felállított oszlop-csonkokra a sasos-gábrieles (n)emlékművet. Azért ma írom e bejegyzést, mert az aktus vasárnapra virradó éjjel történt, tehát az éj leple alatt, ahogy bűnözőkhöz méltó, követték el szánalmas, de egyben gyalázatos tettüket a... kik is?

Sokan érintettek ebben a szégyenben. Elsősorban a magyar országgyűlés, amelyik képes volt a holocaust emlékév előtti szilveszter éjszakáján törvényt alkotni a német megszállás ( nem tévedés! ) emlékművéről. Azután a kormány, amely azt hazudta, hogy minden érdekelt csoporttal és szervezettel le fog ülni tárgyalni. Nem tette meg. Inkább tovább hazudott: az építkezést elhalasztják május végéig. De 2 nappal választási győzelmük után, bejelentés és egyeztetés nélkül, gőzerővel láttak neki az építkezésnek. Vagy például az 5. kerületi önkormányzat, amelyik szabálytalanul adta ki a területfoglalási engedélyt. Illetve maga az építész, aki egy olyan tervet készített, amit egykori főiskolai tanára is szégyenletesnek nevezett,.

De más szempontból nézve, érintett az a sok civil aktivista, aki immáron több mint másfél éve lankadatlan kitartással tiltakozik ez ellen a förmedvény ellen. Az építkezést nap mint nap akadályozó, kordonbontó csoport, akik az európai himnusz éneklése mellett  élőlánccal vettük körbe az építkezést. A minden hétköznap ott találkozó beszélgető csoport, amelyik történelmünk, közéletünk számos problémáját teszi beszélgetés tárgyává, így harcolva a történelemhamisítás, a szellemi kútmérgezés ellen. A Szabadságszínpad, amely tavaly augusztus óta minden hétköznap műsorral, előadásokkal segíti az emlékezést. A Menetrend csoport, amelyik tavaly heteken át, idén, szerényebb keretek között hívott csöndes emlékezésre a közeli kis parkba. És főként maga az Eleven Emlékmű. a túlélők, leszármazottak, szimpatizánsok emlékeiből, személyes tárgyaiból, fényképeiből, könyveiből, és  emlék-kavicsaiból felépült, és folyamatosan frissülő nemes és megrendítő igazi emlékmű. amely a hatalom gőgösen pöffeszkedő hazugság-torzójával szemben csöndesen és állhatatosan tanúskodik az igazságról.

És amelyet magyarok és külföldiek tömege látogat nap mint nap. Van, aki tud róla és azért jön, van, aki csak úgy arra jár és kíváncsi, hogy mi zajlik itt. Legtöbben gratulálnak és biztatnak. Akad olyan is, aki nem ért egyet, sőt hevesen ellenzi, amit teszünk. Ez így is van rendjén. Mindaddig, amíg nem az erőszak, az intolerancia, a gyűlölet irányítja a véleményét. Mert a beszélgetés segít tisztázni a félreértéseket, gyógyítja a sebeket, közelebb hoz minket egymáshoz.

Van rendőri jelenlét is, persze. Ők ugyan csupán a rendezvényeket biztosítják, de személyes beszélgetésekben már úgy említik e helyet, mint a kegyelet helyszínét.

Merthogy valóban az. A legfőbb érintettek: az áldozatok, a 71 évvel ezelőtti tragédia hordozói és a történelmünk színét és fonákját egyszerre látni képes, gondolkodni és érezni tudó emberek számára legalább is biztosan az.

A bejegyzés trackback címe:

https://paradigmauj.blog.hu/api/trackback/id/tr627638244

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása