Igen, így: kötőjellel.Hiszen nem balgák, jámborak vagy primitívek ők, csak éppen egy darab ügyük van. One track mind, mondja erre az angol. És milyen találó, milyen képszerű is ez! Fut a vonat, a sín biztos talpfákon nyugszik és a távolban ott a cél, az egyetlen. Nincsenek állomások, nincsenek váltók, sem más vonatok. Csak az Ügy van.

De mindig akadnak akadékoskodók. Kerékkötők. Akik azt gondoljuk, hogy az Ügy nem az egyetlen. Vagy csupán nem olyan fontos. Netán teljességgel elhibázott. Vagyis: nem nagy ügy. Ilyenkor az egy-ügyűek úgy érzik, hogy megtámadtuk őket. A vonat billegni kezd a sínen, és ha tovább folytatjuk ármánykodásunkat, a végén még kisiklik.

Nem lehet ezt hagyni, gondolják. Ezek itt folyton kérdéseket tesznek fel, kételyeket fogalmaznak meg, történelmi párhuzamokat vonnak. Hova jutna a világ, s benne az ő vonatuk, ha lelassítanának és kicsit körülnéznének? Kiderülne, hogy a táj időközben megváltozott és a vonat talán rossz irányba tart. És a következő váltónál ki kellene próbálni egy másik irányt.

De persze értem én. Makarenkó is megmondta, hogy az igazi vezető elöl áll és messze látszik. Márpedig, ha nekiáll tépelődni, válaszutakat keresgélni, netán ( még kimondani is szörnyű! ) a vezetettekkel tanácskozni, akkor lőttek az egésznek.

Azt mondják: nemzet. Azt kérdem: kié? Azt mondják: komcsi. Azt is mondják: magyar. Azt kérdem: a nyóckerben is? Azt mondják: cigánybérenc. Aztán azt mondják: ezek egymásnak osztogatják a díjakat. Azt kérdem: a Saul fia miatt? Azt mondják: mi nem vagyunk rasszisták.

Az egy különös szám. Egy gyűrű mind felett. Egy a zászló. Egy a tábor.  Egy a jelszónk a béke. Egyedül a szláv tengerben. Egy szem a láncban.

Van ilyen osztályzat is. Az egyes. És képzeljetek mellé egy szomorú smiley-t.