Magyar Me too
2020. április 20. írta: waddy

Magyar Me too

Azt gondolom, hogy azt, ami az egészségügyben és most legújabban az érettségivel kapcsolatban történik Magyarországon, - a családon belüli erőszak mintájára - nemzeten belüli erőszaknak kell neveznünk. Ahogy egy bántalmazó kapcsolatban az erőszaktevő fél erőfölénye tudatában cinikusan és könyörtelenül elmegy a végsőkig, úgy erőszakol meg az Orbán- kormány bennünket. A járvánnyal kapcsolatban megbízhatatlan, ellentmondásos információ-törmeléket hint el közöttünk,  a napi kormánytájékoztatón a szemünkbe hazudik, tesztvizsgálatokat elenyésző számban végez, súlyosan beteg embereket kiebrudal a körházakból, ráadásul az egész krízisből valójában látványpékséget csinál. Mint a bántalmazó, aki addig kínozza mentálisan és fizikailag a tőle szabadulni nem tudó, hozzáláncolt társát, amíg az beledöglök. Kifelé persze ebből semmi sem látszik, mert a bántalmazó elegáns ruhában, arcán derűs mosollyal lépj ki a lakás ajtaján, hátrahagyva áldozatát.

Ez a cinikus játszma zajlik ma Magyarországon. Senki nem tudja, hogy hányan fertőzöttek, hányan betegek, de persze mindenki maradjon otthon, az utcákon meg járőrözzön  a katonaság. Ahelyett, hogy megpróbálnák megtartani a munkaerőt, hogy az önkormányzatokat forrásokkal látnák el, hogy felszabadítanák a pazarló és fölösleges látványberuházásokra félretett és még el nem költött eurószázezreket. Ők inkább aljas és sunyi politikai játszmát folytatnak, hogy Orbán nemzetvezető testvér akcióhősként ünnepeltethesse magát a közmédiában.

Ami az érettségivel zajlik, az pedig egyszerűen tömeggyilkosság. De ez a kormány még ahhoz is gyáva, hogy bátran kiálljon és azt mondja: igen, én szociopata vagyok, de enyém a hatalom, nem tudtok mit csinálni! Nem. Inkább a piszkos munkát kiszignálja az iskoláknak, utasítja az alárendelt tanárokat. szülőket és legfőképpen a diákokat, hogy ha törik, ha szakad, a járvány kellős-közepén érettségit kell tartani! Pontosan tudja, hogy a probléma csupán néhány százezer embert érint,  az emberek többsége azt sem tudja, miről van szó.

Nem a szolidaritás hiányára akarom felhívni a figyelmet, noha Magyarországon ezzel is vannak gondok. Ám amikor a gazdaság rohamléptekkel halad egy világméretű válság irányába, amikor emberek tízezrei veszítik el a munkájukat, amikor családok tömegei számára lehetetlenül el az élet, akkor nyilván nem az érettségiző fiatalok, az őket vizsgáztató tanárok és mindannyiuk családtagjainak sorsa foglalkoztatja az emberek többségét.

Ami elkeserítő, az az érintettek tehetetlensége. Hogyan lehetséges az, hogy a szülők nem emelik fel a szavukat az ellen, hogy gyermekeiket ilyen ocsmány módszerrel belekényszerítik egy veszedelmes helyzetbe? Hogy diákok tízezreinek úgy kell érettségizni, hogy a vizsgadrukk mellett még az a felelősség is őket fogja nyomasztani, hogy megfertőzik, a szüleiket, a nagyszüleiket? Miért nem ordítanak azok a szülők, akiknek cukorbeteg vagy asztmás gyerekeik vannak? Miért nem kellünk ki magunkból mi tanárok, amikor tudjuk, hogy diákjaink között számos gyenge immunrendszerű, gyakran betegeskedő gyerek van? Miért megyünk lehajtott fejjel és feltartott kézzel a vágóhídra, amit Orbán Viktor saját kezűleg ácsol mindannyiunk számára?

Azt gondolom, itt az ideje hogy elindítsunk egy újfajta Me too mozgalmat -  mi mindannyian, akik 10 éve élünk bántalmazó kapcsolatban, akiken nap mint nap erőszakot tesz a mi választott társunk, de aki méltatlanná vált erre a szerepre. És azt gondolom, ha nincs bíró, aki a bűnös felett ítéletet mondjon, akkor előbb-utóbb, ha tetszik, ha nem, magunknak kell kézbe vennénk a sorsunkat.

 

 

 

 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://paradigmauj.blog.hu/api/trackback/id/tr2315625082

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.