Döntetlen
2019. március 08. írta: waddy

Döntetlen

Nyilvánvaló, hogy mindenki szocializmusban akar élni.

A kapitalizmus nem vált be, csupán újratermelte a társadalmi egyenlőtlenségeket. Ezek kiküszöbölésére történtek radikális kísérletek, és strukturális átalakítási próbálkozások egyaránt. Az ortodox marxizmus és annak összes  nyugati valamint keleti válfaja egyaránt a kapitalizmus meghaladására, olykor megdöntésére törekedett. A Keynes vagy Mussolini nevéhez köthető államkapitalizmus a rendszeren belül maradva, de a versenyt hatalmi eszközökkel korlátozva végezte el a kísérletet.

A háború utáni ellenkultúra, a technokrácia elleni lázadás, a polgárjogi mozgalmak, az egész hippi-kultúra egy egész nemzedék útkeresése volt, hogy kikerüljön  a megújulni képtelen kapitalizmus csapdájából.

Más indítékból  és más szándékkal indult el az utóbbi évtizedekben az anti-globalizációs harc. Ez a magát jobboldaliként definiáló narratíva szintén új világot kíván építeni, amelynek szabályait nem a nemzetközi tőke érdekei írják elő, hanem a helyi közösségek szükségletei. A környezetvédő, zöld és hasonló mozgalmak szintén arra törekednek, hogy közeli és távoli környezetünk, végül is az egész bolygó és annak minden lakója egyenlő esélyeket élvezzen.   Hogy a versenynek ne legyenek győztesei és vesztesei.

Vagy még inkább: hogy ne legyen verseny.

Mert azt gondolom, ez a probléma gyökere. Mindannyian szeretünk nyerni, a győztes táborban ünnepelni. Mindannyian rettegünk attól, hogy egy nap a vesztesek oldalára kerülünk. Eladósodunk, munka és otthon nélkül maradunk, vagy csak simán ne mi nyerjük el a tendert és így tovább. És mivel mindannyian ugyanarra vágyunk és ugyanattól rettegünk, csak egyetlen megoldás létezik.

Szocializmusban akarunk élni.

Nem is lehet másképp. Jól látszik, hogy Európa rövid időn belül szétesik, köszönhetően az egyre erősödő soviniszta, fasisztoid párt- és kormány-tevékenységeknek. Hamarosan újra az egymással marakodó nemzetek élhetetlen földrészévé fog válni, ami mindig is volt.

Pedig azt is tudja mindenki - vagyis tudná, hogyha belegondolna -, hogy sem a szegénység, sem a globális változás, sem a migráció, sem a génmódosítás, sem a terrorizmus, sem a kultúrák egymás mellett élése, sem a gender-kérdés és így tovább, és így tovább, nem oldható meg helyi szinten. És ez nem jobboldal vagy baloldal kérdése. Ha hajlandók vagyunk higgadtan és logikusan gondolkodni, és nem engedünk az olyan csábításoknak, hogy hitvány politikusok miként tették tönkre a szabadság, az egyenlőség, a demokrácia - és igen: a szocializmus eszméjét, akkor be kell látnunk, hogy mindannyian ugyanazt akarjuk. Szeretnénk emberhez méltó életet élni - az se baj, ha nem győz senki. Jó a döntetlen is. Sőt: az a legjobb.

A bejegyzés trackback címe:

https://paradigmauj.blog.hu/api/trackback/id/tr3414678080

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.