Végül is a félelem nem rossz dolog. Evolúciós előnyt biztosít, hiszen ha félünk a táplálékláncban minket megelőző, és ilyenformán ránk veszélyt jelentő élőlénytől, ezzel mozgósítjuk energiáinkat, menekülünk vagy elbújunk, s így növeljük túlélési esélyeinket.Van ebben valami logikus, érthető rend, amiben minden egyednek megvan a maga helye és feladata.

Nem így van ez a szorongással. Az alaktalan, irracionális félelem, a rettegés elbizonytalanít, homályossá teszi a látást, ellehetetleníti a döntéshozatalt. Kiszolgáltatottá, tehetetlenné tesz, s így csökkenti életben maradási esélyeinket. Ha nem tudjuk, honnan várható veszély, akkor mindenhonnan várjuk, tehát lebénulunk és mozdulatlanul hagyjuk, hogy bármi megtörténjen. Ha egy egeret beteszünk egy befőttesüvegbe és utána egy fémtárggyal kitartóan kocogtatjuk  azt, az egér pánikrohamot kap, menekülni akar, majd elpusztul. Érzékenyebb idegrendszerű kutyák viharban megőrülnek, képesek szétrágni egy fakerítést, sőt akár 3 méteres drótkerítésen is átmásznak. Félelmüknek nincsen számukra érthető oka, a természet nem látta el őket az ilyesmire megoldást kínáló érvényes kóddal - marad a görcsös, önemésztő stressz.

Mindannyian félünk valamitől vagy valakitől. Néptelen utcától, vizsgától, betegségtől, magánytól. Ezeknek valós, felfejthető okai vannak, tehát lehet találni rájuk megoldást. Persze nem mindig sikerül, de a lehetőség adott. Van egy kognitív pszichológiai módszer, a 7 oszlopos gondolatnapló. Mi a félelmem tárgya ( 1. oszlop ), milyen negatív gondolatok-érzések járnak evvel ( 2. ), mi ezek valóságalapja ( 3. ), mi a legrosszabb dolog, ami történhet velem ( 4. ), milyen cselekvési lehetőségeim vannak ( 5. ), mivel tudom felülírni automatikus gondolataimat - érzéseimet ( 6. ), mennyiben változtatja ez meg a félelmem tárgyával kapcsolatos véleményemet ( 7. )

Mindez azonban csak a racionalitás határain belül működik. Az irracionális rettegéstől, az iszonytól, a lidércnyomástól nem véd meg semmi. Az, ami manapság zajlik körülöttünk, szűkebb és tágabb környezetünkben, maga az irracionalitás. Aki ma azért nem megy Rómába, mert közeleg a karácsony, tehát iszlám terroristák fognak lecsapni a Vatikánra, az racionális megoldást keres egy irracionális helyzetre, és így becsapja magát. Ha közeleg a karácsony, akkor terroristák fognak vagy nem fognak lecsapni Rómára vagy máshová. Mindegy, hogy mit teszünk. Akár egy helyben őrjöngünk, akár összevissza futkározunk a világban, egyre megy. Az iskolásgyerekeket lemészároló norvég elmebeteg, az iskolabuszokat robbantó palesztin, a kávéházban lövöldöző francia állampolgár vagy a keresztényeket  lefejező és kezében Koránt lóbáló iszlamista ugyanazt akarja.

Hogy rettegjünk és ne tudjunk aludni és zárkózzunk be és harapjuk szűkölve a fakerítést. De amíg a racionális válságra lehetséges racionális megoldást kínálni, erre az irracionális kihívásra csakis a totális irracionalitás eszközével lehet adekvát választ adni.. A dafke nyugalmával.