Olvasom TGM írását (http://kettosmerce.blog.hu ), és miközben ismételten megemelem a kalapomat műveltsége és ékesszólása előtt, azért kissé elkeseredett vagyok. Miért van az, hogy még egy ilyen jelentős gondolkodó sem tud kivergődni a kétosztatú világ paradigmájából, Vagy nacionalisták lehetünk vagy osztály-alapúak. Vagy konzervatívak vagy liberálisok. Pedig legtöbbünkben különféle nézetek és meggyőződések kavarognak, és változó helyzetekben hol az egyik hol a másik erősödik fel. Egyszerre védenénk meg Európát és segítenénk embertársainknak, kárhoztatjuk az amerikai életformát és zabáljuk a hamburgert meg a látványos akciófilmeket, támogatjuk a muszlim bevándorlást és aggódunk Izraelért, balra szavazunk, de a minimális szolidaritásra is képtelenek vagyunk.
Politikusként persze pofonegyszerű a dolog. Ma mondok valamit, holnap letagadom és mondom az ellenkezőjét. Birkaként vagy fociultraként is világos a képlet: ma ezt mondják nekünk, holnap azt, mi készen állunk, hogy parancsra cselekedjünk. Na de remélem, ők nem is olvassák ezt a blogot. Mi többiek viszont rendelkezünk a gondolkodás és töprengés adományával, használjuk hát! Nézzünk a dolgok mélyére és hagyjunk fel a felszín karcolgatásával! És ha bonyolult, ellentmondásos képre bukkanunk, ne próbáljuk begyömöszölni valamilyen dobozba, hogy aztán jól ráragasszuk a közbeszéd által használt címkék valamelyikét!
Értem én, hogy a göteborgi könyvvásáron bojkottálni fogják Magyarországot. Híve vagyok az erős gesztusoknak. De könyörgöm: melyik Magyarországot büntetik így? A kormányét, az ellenzékét, az írókét, vagy netán az enyémet? És akkor most én ezért ne vegyek füstölt lazacot a boltban? Aki palesztín zászlóval vonul bankellenes tüntetésre és közben a muzulmán menekültek ellen háborog, nem érzi, hogy a két dolog összefügg?
Sokfélék vagyunk. És most nem arra gondolok, hogy egymáshoz képest, hanem önmagunkban, ott legbelül vagyunk sokfélék. Aki például ( TGM-et idézve ) fehér, „árja”, hetero férfi, az még lehet közepes csellista vagy jó apa vagy pocsék kártyajátékos, és így tovább. Az. hogy mi marad meg belőlünk, csak a végelszámolásnál derül ki – vagy még ott sem. Orbánból szerintem csak egy felfuvalkodott hólyag képe fog fennmaradni, noha jó esély van rá, hogy ideig-óráig ő határozza meg az európai politikát. És attól hogy országlása eddigi 5 éve alatt sárba döngölte a demokráciát, megalázta a pedagógus-társadalmat, cimboráival együtt szétlopta az országot, kisemmizett több millió embert és elűzött félmillió fiatal értelmiségit –tehát ettől még olykor akár igaza is lehet. Migráns-ügyben, például.
Van egy jelvényem. Kicsi, ezért nem könnyű megérteni az üzenetét. Látszólag nemzeti dohányboltot reklámoz. Volt már, hogy kinéztek egy klubból, mert fideszesnek tűntem. Csak közelről látszik, hogy valójában a pedagógus-társadalmat fasizáló ún. nemzeti pedagógus kar ellen tiltakozom általa. Azt mondom tehát: hajoljunk közelebb egymáshoz, hogy látszódjanak a részletek. és ne kapkodjunk. Ha pedig a valóság nem fér bele a dobozunkba, engedjük szabadon és eredjünk a nyomába!
Kalandra fel!