Ma megtudtam, hogy ki a kommunista. Éppen a Szabadság téren volt dolgom, amikor elkezdődött egy megemlékezés a kommunizmus áldozatainak emléknapja alkalmából a Szabadság téri szovjet emlékmű előtt. A szónokok egymásnak adták a mikrofont, és szavaik kagylóhéjai közül az alábbi gyöngyszem bukkant elő:.

A kommunizmus 200 évvel ezelőtt kezdődött Marx Károly miatt. A kommunizmus legfőbb bűne, hogy az emberek közötti egyenlőséget hirdeti, márpedig senki nem mehet szembe Isten akaratával. A kommunizmus állomásai a következők: a Tanácsköztársaság véres diktatúrája, az 1945-ös szovjet megszállás, a Rákosi-rendszer, az 56-os forradalom vérbe fojtása, és az a 6 millió emberi élet, amit a Kádár-rendszer nem engedett megszületni.

A kommunizmus ideológiai bázisa a nemzetközi baloldal, összefonódva a neo-liberalizmussal, amire a legjobb példa a 68-as franciaországi diákmegmozdulás, amelynek egyik vezetője, Daniel Cohn-Bendit már akkor síkraszállt a homoszexuálisok jogai mellett.

Hazai vonatkozásairól annyit tudtam meg, hogy a magyar kommunisták a Lipótváros mélyéből bújtak elő, elutasítják a nemzeti tudatot és a  rassz-jegyeket.

Majd következett némi migránsozás, azután ünnepélyesen elégették az MSZP és a DK zászlaját.  Végül azt kiabálták, hogy harcolni kell, hogy a még mindig közöttünk élő kommunisták egytől egyig kipusztuljanak.

Szomorú volt hallani.  Szomoú egyrészt, mert a kommunista rendszereknek sok millió ember esett áldozatul, és az ő emlékük előtt tisztelegni mindannyiunk elemi kötelessége. Másrészt, és főleg az volt szomorú, ahogy ez a csoport ezt az emlékezést végrehajtotta. Már megint sikerült egy csomó részigazságot egymásra halmozni, hogy újra kiderülhessen, ismét elbánt velünk a történelem. Ráadásul immár nem is csupán a balsors tép, hanem a köztünk bujkáló, a nemzet testén élősködő idegenek törnek ellenünk.

Végre tehát megint lehet gyűlölni, megint van felelős: a másik,  a nem-magyar, az internacionalista, az idegen, vagy bárki: Csak lehessen rá ujjal mutogatni nézd ott megy, ő az: szégyellje magát!

Pedig  szégyenkezésre inkább annak van oka, aki a tudatlanságát otrombasággal tetézi, és az így létrejövő agresszióról azt hiszi:  ez a megfelelő mód az áldozatok emléke előtti főhajtásra.