Amikor békebíró helyett tévedésből egy köztisztasági szakembert küldenek egy vadnyugati városka élére, úgy tűnik, elszabadul a pokol. Ám a Folytassa cowboy ügyefogyott marsallja végül is megállja a helyét és rendet tesz. Nincs is ezen mit csodálkozni, hiszen köztudott, hogy minden katona a tarsolyában hordja a marsallbotot.
Különösen igaz ez az amerikai elnökökre. Ha végigtekintünk az Egyesült Államok eddigi elnökein, számos érdekes foglalkozású ember néz vissza ránk. Van közöttük 6 katona,3 tanárember, 2 pilóta, de akad farmer, tengerész, újságíró, sheriff - és persze harmadrangú színész is. Sőt: Harry Truman rövidáru-szaküzletet működtetett, míg előbb tönkre, majd politikusnak ment. Vagy ott van a Watergate-ügybe belebukó Nixon helyére beugró Gerald Ford, aki a mi magyar szívünknek oly kedves civil foglalkozást űzött: futballista volt. Mit számít már most az, hogy a 45. elnök a reality show és az ingatlanpiac világából érkezett? Nem az a fontos, hogy kit mi visz a hatalomba, hanem hogy mit kezd vele. Márpedig kezdeni úgyszólván bármit lehet. Fel lehet mondani egy nemzetközi partnerségi egyezményt, kitiltani 7 ország valamennyi állampolgárát, lehet egy hivatalos vendég rovására élcelődni - úgysem történik semmi. Ez is oly meghitten ismerős nekünk, nemde?
Ráadásul érteni sem kell semmihez. Az ember egyik nap még showműsorban égeti magát, kisvártatva pedig úgy dönt, hogy szétbombáz egy országot. Donald Trump képességeit a beszédes, Szellemképtelenség című filmben el is ismerték. Arany Málna díjat kapott, vagyis ő lett az 1989-es év legpocsékabb színésze.
Mindebből azonban nem következik, hogy elnökként is pocsék lesz. Hiszen Ronald Reagan két cikluson át irányította az országot, sokan az egyik legjelentősebb elnöknek tartják. És minden bizonnyal az is volt. Csak hát felmerül a kérdés: vajon nem lenne az bármelyikünk? Olyan nagy dolog eligazgatni egy államot? Elegendő, ha körülnézünk a magunk háza táján. Ahol egy Balog, egy Semjén, egy Rogán, egy Kósa, egy Szijjártó fontos pozíciót tölthet be, ott tényleg bármi lehetséges. Az ember reggel bemegy a hivatalba, aláír ezt-azt, aztán ostobaságokat nyilatkozik a tévében és már mehet is haza. Nem nagyobb dolog, mint mondjuk megszerelni a villanyt, Eleinte nem mindig sikerül a megfelelő vezetéket megfogni, de a világ attól még nem dől össze. A létrát újra fel lehet állítani, a vezeték is megvár.és ami a fő: ott van a segéd, akit jól le lehet teremteni.
Végső soron személyiségünk alapvonásai határozzák meg tetteink minőségét. Nyilván vannak olyanok, akik már ifjúkorukban arra készülnek, hogy egy kisebb vagy nagyobb közösséget vezessenek, tudásukkal mások javát szolgálják.Aki viszont végig lébecolja ezeket az éveket, csak botcsinálta vezetővé válhat. Az ő valódi helye a focipályán, a laktanyában, a szószéken, vagy a sarki kisboltban van Vagy mint a bevezetőben említett film főhősének: a csatornában. Ha ennél magasabb polcra kerül, az rizikós. Ha mázlija van, ha mázlink van, persze még jól is elsülhet a dolog.
Csak nem egy életbiztosítás, ha ilyen alakok tartják ujjukat a ravaszon.