Amikor 1973. március 15-én három barátommal hazafelé tartottunk az iskolai klubdélutánról, rendőrök állítottak meg és bevittek az akkori bölcsészkar B épületébe. Mit sem tudván arról,  hogy a demokratikus ellenzék a Petőfi-szobornál tüntet, megkérdeztem a rendőrt, hogy mi az oka az intézkedésnek. Ekkor tanultam meg, hogy két ember egy pár,  három ember csoport, négy ember pedig már tömeg, ami oszlatható és oszlatandó. Az október 1-jei, az alapvető szabadságjogok elleni újabb kormányzati támadással a NER újabb bizonyítékát adta annak, hogy önmagát a Kádár-rendszer örökösének tekinti. A tűr-támogat-tilt szentháromsága, a kultúra és a tudomány párturalom alá hajtása, a cinkos kacsintás és a színfalak mögötti gazemberség kettőssége, a nyugat-európai pénzek lenyelése és a Nyugat folyamatos ostorozása mind ebbe a sorba illeszkedik.

A Nagy Imre elleni látványos hadjárat viszont a Kádár-rendszer alapjaihoz nyúl. Kádár rendszerének ősbűne, Nagy Imre kivégzése a 40 évig tartó szocializmus összes eredményét erkölcsi alapon kérdőjelezte meg. 1956 ellentmondásos, és máig feldolgozatlan története a mindenkori hatalomnak módot nyújt arra, hogy annak bármelyik elemét kiemelve igazolja önmagát. Nagy Imre szobrának elmozdítása és személyének az 56-os történetből való kiretusálása az Orbán-rendszer újabb történelemhamisítási kísérlete. Az a szándék, hogy 1956-ot az úgynevezett pesti srácok szabadságharcaként állítsák be, teljesen igazodik a jelenlegi politikához, amely Magyarország bel- és külpolitikáját egy hisztérikus szabadságharcként értelmezi. Részeként annak a folyamatnak, amit az úgynevezett alaptörvény preambuluma meghirdetett: Magyarországot vissza kell vezetni az 1944. március 19-e előtti korszakba, ezért mindent, ami a szocializmusra akár csak nyomokban is emlékeztet - beleértve a haláláig meggyőződéses szocialista Nagy Imrét is - semmissé kell tenni. Maradjon meg az utca népének harcos attitűdje. Ehhez azonban arra van szükség, hogy a politikai vezetés is vagány srácokból álljon.

A korábbi rendszer mégis őszintébb volt. Nem szégyellte kimondani, hogy önmagát proletárdiktatúrának tartja, ahol a hatalom birtokosai azt tesznek, amit akarnak. Ma proletárok már nincsenek, helyettük itt vannak ezek a tahók. Akik még ahhoz is gyávák, hogy kimondják: diktatúrát építenek. Aki pedig ez ellen tüntetni akar, az megteheti: őket nem zavarja, amíg ezt otthon, a négy fal között teszi.