A Golden Globe díj átadása kapcsán megindult önfeledt zsidózás kevés szalonképes mondata között feltűnt egy viszonylag tűrhető, mérsékelten gyűlölködő felkiáltás: ideje lenne már egy Trianon-filmet is csinálni végre! És tényleg: miért nincs film Trianonról? Beírtam a youtube-ra, és lám! kihozott egy filmet, címe: Csonka vágányon ( https://www.youtube.com/watch?v=WwvFd53VueU ) Végignéztem, és elképzeltem, hogy a benne látható-hallható dokumentumok alapján leforgatom a jövő évi Oscar-jelölés esélyesét, a Trianon lányát. Az alábbi jelenetek e dokumentumfilm adatközlőinek beszámolójára épülnek.

1. jelenet. A fiatal nagyszebeni tanár az egyetemre érkezik. Ott a román kormány megbízottja felszólítja a szeminárium átadására és erről hivatalos papírt is lobogtat. Az ifjú tanár a parancsot megtagadja, a román kormányra felesküdni nem hajlandó. Ezután a hivatalos személy kezét a főhős vállára téve erőszakot alkalmaz, mire ő megmutatja neki a szekrényben található könyveket.

2. jelenet. Az iménti szereplő felesége 1000 koronáért kénytelen eladni hozománybéli lepedőjét és párnahuzatát, hogy valahogy megéljenek. Ugyanakkor magas állású emberek arra kényszerülnek, hogy arra a kérdésre: mi a foglalkozásuk, azt írják be: napszámos.

3. jelenet. A Székelyudvarhelyről kiutasított család mind a 9 tagjának egy vagonba kell költöznie. A pályaudvaron álló vagon padlóját szalmával szórják fel nekik, és ott kell aludniuk. A vasúti alkalmazottak mindössze egy kecskét biztosítanak számukra, hogy a kiskorú gyermek tejhez juthasson. Az ellátás rettenetes. A vízcsaphoz sokat kell gyalogolni, és az első néhány napban alig kapnak élelmiszert. Később is csak a falubeliek adományaiból  tudják kiegészíteni szegényes készleteiket. A legelviselhetetlenebb mégis az, hogy csak ritkán nyílik alkalom alapos mosakodásra.

4. jelenet. A holtvágányon álló vagonnak nekiütközik egy tehervonat. Minden bútor felborul, egy uborkásüveg leesik a polcról és összetörik. Vér mindenütt.

5. jelenet. Megkezdődik a család kiköltöztetése. A főügyész utasítására a család könyvtárát 72 ládába pakolva a vagonba hurcolják. A békekötés előírásait durván megszegve, a vagonokat nem ingyen, hanem 5229 lej ellenében biztosítják számukra, és ráadásul még 500 lej kenőpénzt is kénytelenek átadni a vasúti alkalmazottaknak. Ezek után érkeznek meg Csonka-Magyarországra.

Nem célom a gúnyolódás. Még kevésbé az önfeledt irredentázás. De arra az alpári hangnemre, amit számos ostoba és gonosz honfitársam évek óta megenged magának, ennyi azért kijár. Nekik úgyis hiába mondanék olyanokat, hogy a 20. század történetét különféle narratívák írják le. Vagy hogy a holocaust  nem attól  egyedülálló, mert megtörtént, hanem mert elképesztő és felfoghatatlan, hogy megtörtént.  Tagadják is sokan, hiszen az európaiság értékeibe, a humanizmus hagyományába vetett hitünk rendült meg általa. Embermivoltunk vált bizonytalanná. Ezt nem lehet elégszer elmondani!

Minden háború iszonyú. Minden megaláztatás elfogadhatatlan. Minden erőszak elítélendő. Azt mondom: csináljunk filmet a református prédikátorokról, a janicsárnak hurcolt gyerekekről, a 48-as erdélyi vérengzésről, Szamuelyről, Prónayról, Körösmezőről, Koszorús Ferencről - rajta! Csak ne egymásra fenekedjünk azt méricskélve, kiért volt nagyobb kár. Mindannyiunkért, azt hiszem.

Szóval mégsem rendezem meg az ígért filmet. Inkább egy hollywoodi romantikusat csinálok, amiben Saul fia és Trianon lánya szerelmesen néznek egymás szemébe, miközben a háttérben lemegy a nap és beragyogja az egész arany glóbuszt.