Az, hogy egymással élesen szemben álló közszereplők leülnek egy asztalhoz kávézni és beszélgetni, önmagában dicséretes és örömteli esemény. Amint ez most hétfőn történt – http://index.hu/belfold/2017/05/15/eloben_kozvetitjuk_bayer_kavezasat/
A beszélgetés résztvevői közt láthattuk a TASZ két tagját, az Együtt alelnökét, az LMP társelnökét, két polgárjogi aktivistát és a Pesti Srácok újságíróját. A beszélgetés moderált szerkezetben - és moderált hangvétellel! - zajlott, a felek többé-kevésbé fegyelmezetten hallgatták egymást, a vita mentes volt a durvaságoktól, így jónéhány érv is elhangozhatott. Gulyás és Bayer visszavont néhány kifejezést, Jurák egyetértően bólogatott Szél szavaira.
Miért volt mégis rosszízű és elkeserítő az egész? Három körülményt érdemes számba venni ennek megértéséhez. Az egyik: nincs tiszta lap. Véleményünk, mondandónk nem légüres térben hangzik el, hanem egy történetileg, politikailag, indulatilag meghatározott közegben. Nincsenek új szavaink, minden mondat már elhangzott korábban és legtöbbjük még itt cseng a fülünkben. A cigány, a rác, a nyilas, de még az olyan szavak, mint vér és takony, vagy igék, mint kirángatni – nem önmagukban bántóak vagy rasszisták, hanem a kontextus miatt. A szavaknak hatalmuk van: emlékeket idéznek és tettekre bujtogatnak.
Másrészt persze nem mindegy, hogy szavaink hol hangzanak el. Más a felelőssége egy tüntetés szónokának, a tüntetés résztvevőjének, és megint más egy újságírónak, vagy egy újság szerkesztőjének. Korántsem mindegy, hogy egy goromba mondat egy néhány ezres tömeg előtt hangzik el, vagy egy országos médiumban. Azon is érdemes elgondolkodni, hogy mi várható el egy botcsinálta népvezértől és egy hivatalos írástudótól. Mind Gulyás, mind Bayer sajnálkozását fejezte ki az általuk mondottak miatt, és ez biztató, ám azt a látszatot kelti, mintha ugyanarról a hibáról lenne szó. Holott az önkény elleni felháborodás erős szavai nem említhetők egy lapon a civileket megalázó pökhendi hatalom tollnokának cinikus szavaival.
Mert hogy - és ez a harmadik fontos körülmény, szükséges annak ismerete, hogy melyik közszereplő milyen pozícióból szólal meg. A politikai- és médiahatalom részeseként író-rádiózó Jurák, illetve Bayer - akármennyire is tiltakozik ellene - politikai-ideológiai támogatottságot tudhat maga mögött, míg az ellenzéki aktivisták és újságírók folyamatos politikai-hatósági vegzálásnak vannak kitéve, az országos megszólalásból a hatalmi önkény révén évek óta ki vannak zárva.
És mégis és mindennek dacára meggyőződésem, hogy nincsen más út. Le kell ülnünk egymással, meg kell próbálnunk meghallgatni a másikat, a sértettségből fakadó dühünket érvekre kell cserélnünk! Ha csupán röpke másfél órára is, de tartsunk szünetet, hátha egy csésze kávé után már a gyűlölködés sem lesz oly igen jó ízű.