Szíves-örömest elítélném Gothár Pétert, ha tudnám, hogy mit követett el.  Azt nyilatkozta, hogy nyers stílusa és rossz modora miatt bocsánatot kért munkatársnőjétől, aki a bocsánatkérést elfogadta. Tudni lehet még azt is, hogy a rendező bizonyos erkölcsi határokat átlépett és ezt sajnálja. Egy rendőri vezető szerint nem érkezett feljelentés az ügyben. Mindez teljesen érthetetlené teszi, hogy a Katona József Színház miért adta ki a rendezőt minősítő közleményét, miért vette le az általa rendezett előadást a műsorról, és hogy a Színház és Filmművészeti Egyetemen a rendező saját kérésére miért indul eljárás ellene.

Az ügy két Igen összetett és messzire vezető kérdést vet fel. Az egyik az, hogy miféle erkölcsi határokat lépett át Gothár Péter.  És itt fontos az erkölcsi szó, tehát hogy nem büntetőjogi kategóriákban kell gondolkodnunk. Nincsen szó pedofíliáról, nemi erőszakról, szeméremsértésről - akkor hát mi történhetett?  Ha azt feltételezzük, hogy felnőtt emberekről van szó, akkor kizárt dolognak tartom, hogy egy nagykorú nő nem képes egy nyers stílusú, rossz modorú férfi tudomására hozni, hogy nem kívánja a közeledését.

Van még az a változat, hogy egy munkahelyen a főnök visszaélhet munkáltatói jogkörével és hatalmával, és ily módon szexuálisan zsarolhatja a beosztottjait. Ez csakugyan erkölcsi kérdéseket vet fel. Ebből a szempontból viszont a színház rendhagyó munkahelynek számít. Nem csupán azért, mert itt a rendező nem munkáltatója a színésznőnek, hanem munkatársa ( ahogy az a sajtóban is megjelent ), hanem főleg azért, mert a színész a testével is játszik, és a fizikai közelség, sőt az érintkezés korántsem idegen magának a színháznak a természetétől. Azt, hogy itt ki meddig mehet el, nem valami külső szabályrendszer, nem a színház szervezeti és működési szabályzata írja elő, hanem az alkotómunkában részt vevő művészek közös megegyezése.

Érzek némi képmutatást abban a felháborodásban, ami az utóbbi években az ilyen és ehhez hasonló eseteket övezi. Már önmagában az a tény hogy egy puszta hír, egy bejelentés, egy gyanú elegendő ahhoz, hogy árnyékot verseng egy ember életére, hogy kettétörje a karrierjét, hogy ország-világ előtt megbélyegezze. Az, hogy jelen esetben itt még csak erről sem volt szó, tehát hogy feljelentés egyáltalán nem érkezett Gothár Péter ellen, még érthetetlenebbé teszi az egész ügyet. Azt gondolom, ha egy nő lehet kacér, ha öltözhet kihívóan, ha tehát hangsúlyozottan női minőségében kíván megjelenni köztéren, munkahelyen, nyilvános eseményen, akkor abban sincs semmi kivetnivaló, ha egy férfi ugyancsak nyilvános tereken, vagy akár a munkahelyen férfiúi minőségében jelenik meg. Újságcikkek, rádióműsorok tucatjai foglalkoznak a nőiség kérdésével, magukat coach-oknak nevező vállalkozók látják el nők százait tanácsokkal, hogyan éljék meg nőiségüket, hogyan fogadják el magukat nőként és így tovább.

Természetesen szükség van arra, hogy önbizalomhiányos, bizonytalan, önértékelési zavarokkal küszködő emberek nyíltan vállalhassák önmagukat és szakszerű segítséget kérjenek és kapjanak. Az is természetes hogy azt az embert, aki pozícióját, befolyását, hatalmát arra használja fel, hogy másokat -  legyenek azok férfiak vagy nők - szexuálisan vagy bármi más módon megalázzon, zaklatom, bántalmazzon, bíróság elé kell állítani. Minden, ami azon innen van, ízlés, jó érzés, esetleg társadalmi szokásjog dolga.

A másik kérdés, hogy miért ugrik egy ország - na jó, mondjuk az újságolvasó közönség - jelentős része egy olyan hírre, amiből minden lényegi információ hiányzik, és miért okoz akkora örömérzést, hogy ítélkezhetünk valaki fölött, akiről alig tudunk valamit. Nyilvánvalóan szerepet játszik ebben magának a bulvárnak a természete: nekünk átlagembereknek jólesik azt hallani,  hogy a nálunk sikeresebbek, a reflektorfényben állók, a kitüntetettek nem tisztességes emberek, vagy a siker és a csillogás tönkretette őket és a szemünk láttára zuhannak le a hírnév és a jólét csúcsairól. Egyszerű hírfogyasztóként azonban nem kötelező konzumidiótákká válni, legalább odáig azért illik eljutni, hogy ítélkezés előtt néhány kérdést felteszünk az érintetteknek. És ha kielégítő választ kapunk, akkor akár pálcát is törhetünk mások felett.