Virágzik a demokrácia, mondta Lázár János, amikor elcsendesült az ováció. A Hódmezővásárhely képviselőtestületének nyílt ülésén megjelent hívők már jóval Lázár érkezése előtt elfoglalták az összes ülőhelyet, így kiszorítva Márki-Zay Péter polgármester támogatóit. Ők kénytelenek voltak az épület előtt rögtönzött beszédeket tartani, s Lázár szerint ez maga a színtiszta demokrácia.
Ami persze nézőpont kérdése. Hiszen 1990 előtt mindannyian demokráciában éltünk - neve is volt: népi demokrácia. Ahogy Tamás Gáspár Miklós írja egy nemrégiben megjelent cikkében (http://hvg.hu/itthon/20180605_Madarpiszok ), Magyarországon a demokrácia fogalmának sajátos értelmezése vált közkeletűvé: az emberek többsége számára ez egyenlő a képviseleti demokráciával és a jogállami berendezkedés biztosításával. Ha ehhez még hozzátesszük a többpártrendszer meglétét, a sajtószabadságot, a szabad választásokat, akkor nem tehetünk mást, mint hogy magunk is beállunk a Lázár Jánost éltetők büszke közösségébe.
Hacsak eszünkbe nem jut az egykori NDK, amelyben sajátos többpártrendszer uralkodott; vagy Aczél György kultúrpolitikája, amely a késő hetvenes majd nyolcvanas években egyre több mindent helyezett át a tiltott kategóriából a tűrt - sőt gyakorta a támogatott kategóriába. Ami a jogállamiságot illeti, a harmincas évek Németországban az NSDAP megerősödése, majd Hitler hatalomra jutása teljesen legitim, jogállami keretek között ment végbe. A dualista Magyarországon pedig képviseleti országgyűlés működött. Most az hogy cenzus írta elő, hogy kinek lehet és kinek nem lehet választójoga, részletkérdés.
TGM-nek abban is igaza van, hogy Magyarországon a politikusok számításból, a választópolgárok pedig tájékozatlanságból tévesen értelmezünk alapvető fogalmakat. A baloldaliságot sokan a neoliberalizmussal azonosítják, a liberalizmust a szabadossággal és a genderizmussal, a konzervativizmust a múltba révedő maradisággal, az Európai Uniót a Kominternnel és így tovább.
Így vagyunk valahogy a demokráciával is. Bebeszélték nekünk, hogy ha elmehetünk szavazni egy teljesen manipulált választási rendszer keretein belül, az maga a szabad választás. Ha van egy-két rádió és újság, ami nem a kormányhazugságokat propagálj, az a sajtószabadság. Ha a parlament a maga kénye-kedve szerint jogszabályokat alkot és azokra hivatkozva lehet szétlopni az országot, az a jogállam. Ha pedig mindenki részt vehet egy nyilvános képviselőtestületi ülésen, aki be tud nyomulni, az virágzó demokrácia.
Nem. Nem az. Ez ugyanis az ego ellentmondást-nem-ismerő önkényének, és az id sötét ösztönvilágának az uralma. És sehol, még homályosan sem látszik a felettes én, amely morális keretek közé tudná szorítani az egyre jobban elhatalmasodó gátlástalanságot, önzést és gyűlöletet. Helyette itt van nekünk saját alantas énünk, amit közös erővel emelünk önmagunk fölé, hogy felmentést adjon összes ostobaságunkra és gazemberségünkre.