Amikor a 90-es években már lehetett tréfálkozni Czinege elvtárssall, igen népszerű lett az a kabarészám, amelyben a riporter azt kérdezte a tábornok elvtárstól, hogy miért vadászik repülőgépről. A történet szerint a honvédelmi miniszter azt felelte, hogy az erdőszélen látott egy őzet, amelyik éppen tüzelt. Ő pedig csak viszonozta a tüzet.

Ilyen ízetlen tréfát nyilván nem engedhetünk meg magunknak a mostani helyzetben, különösen ha tudjuk, hogy a miniszterelnök-helyettes csupán rokonlátogatáson tartózkodott Svédországban. Az nem derült ki a tudósításokból, hogy a rokon valamelyik rénszarvas volt-e vagy netán maga a Mikulás.

Egy pillanatra tekintsünk el attól, hogy helyénvaló dolog-e olyanokra lövöldözni, akik nem tudják megvédeni magukat. Ez olcsó demagógia volna. Az erdészeknek, az állatállomány gondozásáért felelős személyeknek feltehetőleg megvan a szakértelme és az indoka, hogy melyik állatot kell kilőni. Ez egy szakma. Olyan mint a cipész, az ügyvéd, a földműves vagy a politikus. Nem helyénvaló, ha egy politikus töltött fegyverrel jár-kel a világban. Mint ahogy az sem lenne kívánatos, ha egy paraszt beülne az ország házába és gombokat nyomogatna.

Vagy még az lehet, hogy Semjén Zsolt eszkimó. Olvastam ugyanis, hogy az eszkimók rendszeresen beterelnek rénszarvascsordákat egy völgybe, ahol hidegvérrel lemészárolják őket. Hidegvérrel mészárolni nem éppen keresztényi cselekedet, talán ezért mellőzik az eszkimók ezt a világvallást.

Viszont van itt egy probléma. Az eszkimók a rénszarvast nem az agancsáért vadásszák, hiszen nem palotában laknak, amelynek falait oly pompásan díszítheti néhány trófea. Ők a rénszarvast a húsáért vadásszák.

Nagy lehet a córesz a KDNP házatáján, ha egy egyszerű miniszterelnök-helyettesnek rokoni látogatást kell megszerveznie, hogy némi húshoz jusson.

De fel a fejjel, van remény! Tessék szépen nyugdíjba vonulni - amúgy is már legfőbb ideje - és akkor a hamarosan kipostázandó Erzsébet-utalványok segítségével teli lehet pakolni a hűtőt csirkefarháttal.