Fényes szirup
2017. október 23. írta: waddy

Fényes szirup

Jó, akkor játsszunk el a gondolattal, hogy ötvenhat van. A tegnap még teljesen passzív magyar lakosság az eső ellenére tömegesen kivonul az utcákra és ezzel kezdetét veszi a felkelés. Az emberek mosolygó arccal, lobogó  zászlók alatt, lelkesen énekelve, kart karba öltve vonulnak az utcákon, majd összegyűlnek mondjuk a Kossuth téren, az Országház épülete előtt. Ekkorra már százezres nagyságúra növekszik a tömeg, és azt skandaljuk, hogy a jelenlegi hatalom egy rokonszenves tagja, vagy a parlamenti ellenzék egyik hangadója, netán valamelyik új csoportosulás vezéralakja mondjon beszédet. Az illetők erre nem hajlandóak, a tömeg tovább vonul, eldördült egy lövés, aztán mindannyian hazamegyünk. Másnap a hadsereg körülveszi a parlamentet, Lázár János közli, hogy ellenforradalom van, ettől aztán harmadnapra még nagyobb tömeg gyűlik össze, a katonák közénk lőnek, a helyzet elfajul. A következő napokban utcai zavargások törnek ki, beindulnak a gárdisták, mindenki fegyverhez jut és az akciófilmeken felnőtt ifjúság önfeledten randalírozik az utcán. A kormány és a párt tagjai közül néhányakat lámpavasra húzunk, vidéken pogromok kezdődnek, valamelyik fideszes vezetésével új kormány alakul, amelyik közli, hogy valójában forradalom zajlik és mindenkit megdicsér. Magyarország kilép az Európai Unióból és a NATO-ból, csatlakozik Putyin Oroszországához, mire NATO csapatok vonulnak be az országba és vérbe fojtják a felkelést. A főkolomposokat kivégzik, Magyarországot külföldi protektorátus alá vonják, a határokat lezárják. mindenki kussol.

Aztán új korszak jön, kiderül, hogy mindannyian hősök voltunk, vagy legalábbis a szüleink azok voltak, pont úgy, ahogy a nagyszüleink partizánok, elődeink márciusi ifjak, kurucok vagy szittya harcosok voltak. Mindig azok, akik a vesztes csatából egyedül mentették meg a véráztatta lobogót, akik maroknyi végvári vitéz élén megvédték a keresztény Európát az oszmán hódítástól,  akik kétlövetű mordályokkal szálltak szembe a teljes Vörös Hadsereggel a Don-kanyarban, vagy éppen molotov- koktélokkal harcoltak a megszálló szovjet csapatok ellen. Mi voltunk ott, operettország műanyag hősei - mint ahogy mi vagyunk azok is, akik otthon, a kényelmes karosszékben ülve nézzük, ahogy a hamis emlékezetpolitika, a képmutatás és az önámítás mai mesterei egész életünket, és benne szüleink, nagyszüleink életét is egyforma sziruppal kenik fényesre.

A bejegyzés trackback címe:

https://paradigmauj.blog.hu/api/trackback/id/tr2513065494

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása