Lánczi András tanévnyitó beszédében az igazságról beszélt. Azt állította, hogy az igazság, veritas keresése az egyetem lényege. Kárhoztatta a felvilágosodást mondván hogy az ész magára lett hagyva, mert hogy a végső veritas az Isten. A felvilágosodás pedig a racionalitásra redukálja a gondolkodást.
Úgy véli, hogy az értelmiségi lét gyökere abban a tudásban van, ami valamiféle abszolút mércével képes azt mérni. A modernséget a progresszióval azonosítja és ezzel szemben a saját konzervatív felfogását re-akciósnak nevezi. Zavaros okfejtése során elmondja, hogy a modern világ a modern tudásról szól, ami pedig a progressziót támogatja. Viszont ez nélkülözi a morális kontextust, s az értelmiség ennek pótlására törekszik. Így jönnek létre az ideológiák. Az azonban nem derül ki, hogy akkor most ő ezt kárhoztatja, vagy ünnepli. Még azt teszi hozzá, hogy a politika morális természetű, ha tehát az értelmiség morális kérdésekkel foglalkozik, valójában a hatalommal babrál. Ebből aztán valahogy az sül ki, hogy a politikusok nem immorális véglények, hiszen az egy szakma.
Tovább bonyolítva ezt a már eddig is kusza képletet, azt állítja, hogy aki a társadalom bajain felvilágosítással próbál segíteni, az baloldali. Egyetért azzal, hogy a morális rossz oka a tudatlanság majd egy mondat múlva közli, hogy nem csupán a tudás hiánya lehet ennek a mélyén, mert hogy vannak szenvedélyeink - ilyen például az elhízás.
De végre rákanyarodik a legfontosabb üzenetére: a baloldali világmagyarázatok utolsó menedékei egyetemek, ahol liberális dogma uralkodik. Ahogy mondja: akik észt és toleranciát hirdetnek, maguk gyakran nem toleránsak. Az első a ráció félreértelmezésén alapszik, a másikat pedig politikai érdekből teszik
Ezután levonja azt a felettébb magvas következtetést, hogy ma Magyarországon az tartja magát értelmiséginek, akinek nincs főnöke. Holott az igazi értelmiséginek lojálisnak kell lennie ahhoz az intézményhez, amelyikben dolgozik, hiszen ő legfőképpen és elsősorban munkavállaló. Az autonómiát sürgetők beleütköznek abba a problémába, hogy mégiscsak van egy fenntartói oldal. A fenntartó végrehajtójaként tehát a kormánynak joga van beleszólni az állami oktatásba. A l’art pour l’art oktatástól el kell mozdulni a valóságos igényeket, szükségleteket tükröző oktatás felé.
Ez hát a Corvinus rektorának üzenete. Isten és a kormány mindenhatóságának kelekótya magasztalása, a lojalitás vezérelvvé tétele, a szabadság - ezen belül az universitas szabadságának megkérdőjelezése. Magánemberként persze mindenki azt gondol és mond, amit akar. Egy francia újság is lehozhat felvilágosodás-ellenes cikket ( Lánczi hivatkozik is rá ), de ez az interjú messze túlmutat ezen. És oda mutat, ahol egy Putyin díszdoktor lehet, ahol a rektor ( nem ez, a debreceni ) behívathat professzorokat némi fejmosás végett. És nem mellesleg, ahol a teljes középfokú oktatást lojális szolgává tette a fenntartó, gondoskodva róla, hogy a progresszió, a modernizmus, a korszerű tudás, a szabad gondolkodás mielőbb kipusztuljon Magyarországról.