Van egy ország, ahol a sörösüveg címkéjén a “nemzeti sör” felirat olvasható, egyik újságja  „nemzeti magazinnak” nevezi magát. Lakosai számára a futball az egyik legfontosabb dolog. Valamirevaló helyi lakos nemzeti ünnepen a vesztes háború zászlajával vonul fel, a menőbbek avitt egyenruhában masíroznak és azt hangoztatják, hogy emlékezni kell azokra, akik a „haza legjobb tulajdonságait” mutatták fel.

 Az ország neve: Texas. Jockey Ewing, Janis Joplin, Buddy Holly, Béyoncé, Lance Armstrong és persze Chuck Norris hazája. Az állam, ami mind a mai  napig dacosan őrzi nemzeti büszkeségét, az egyetlen a tagállamok között, amelynek Capitoliuma nem alacsonyabb a washingtoninál. Lone Star State – a magányos csillag állama. Ahol az elszakadáspárti csoportoknak négyévente sikerül elérniük, hogy a szavazócédulákra rátegyék az elszakadásról szóló lehetőséget is. 2009-ben az állam akkori kormányzója, Rick Perry nyíltan úgy fogalmazott: amennyiben “a washingtoni kormányzat beleüti az orrát az amerikaiak életébe”, akkor Texas kész az elszakadás kimondására. Perry aztán kihátrált a fenyegetésből, és azt mondta, hogy szavait félremagyarázták. Három évvel később a Texasi Nemzeti Mozgalom bejelentette: tagjainak létszáma négyszáz százalékkal gyarapodott. Ron Paul, texasi libertárius politikus akkor nyilatkozott úgy, hogy “az elszakadás nagyon is amerikai alapelv”.

 Az eredendően itt született, ám azóta a közép-nyugat több államába elszármazott virtigli texasit Amerika-szerte redneck névvel illetik. Ez hozzávetőleges magyar fordításban tahót jelent. A fehér, heteroszexuális, istenfélő, hazafias redneck imád enni, meccsre és rodeóra jár, otthonában a férfi az úr, jussát minden áron megvédi, nem riad vissza a fegyver használatától sem. Megveti és ha teheti, üldözi szinesbőrű és LMBTQI embertársait. Létezik egy internetes csoport, a F.A.G.B.A.S.H. (Fraternity Against Gays, Bi-sexuals And Stinking Homos – A melegek, biszexek és mocskos buzik elleni testvériség ), melynek célja, hogy határozottan fellépjen a homoszexuálisok ellen.

 Mindez azért, mert a történelem – imádott Texasában és saját életében egyaránt nem úgy alakult, ahogy kellett volna. A négereket felszabadították, a nők választójogot kaptak, és most már a melegek is házasodhatnak! Saját világa beszűkül, mindenféle jött-ment alakok akarják irányítani a hazáját és ezt nem veszi jó néven. Nehezen él meg, romlik az egészsége, de azért azokra szavaz, akik ezt az állapotot konzerválják – feltéve, hogy az általa lenézett társadalmi csoportok is rosszul járnak.

 Szomorú hasonlóságot mutat mindez hazai közállapotainkkal. De Amerikában ez a szemlélet nem fertőzi meg az általános közgondolkodást és nem emelkedik állami ( szövetségi) szintre. Az áporodott, hőzöngő nacionalizmus, az Unió központjában ülő „bürokratákra” mutogatás, a folyamatos ellenségkeresés – és gyártás, a tudatos, cinikus agymosás sajnos a 21. század hungarikuma lett. Európa tahói lettünk. És még olajunk sincs.