Volt egyszer egy civil aktivista. Már gyermekkorában zavarta, ha igazságtalanságot látott maga körül. Egy Márk nevű korabeli blogger leírta, hogy 12 évesen kizavart egy sereg pénzügyi tanácsadót apja házából! Botrány is lett belőle. Igaz, hogy nem dobálta meg vízfestékkel a házfalat, de azért ezt sokan nem felejtették el neki. Aztán hosszú időre eltűnt, feltehetőleg külföldre ment, csak a jóisten tudja merre, és kinek az ösztöndíjával. Amikor visszatért, akcióba lendült. Szinte hihetetlen, de beleavatkozott a kiválóan működő egészségügy munkájába és minden orvosi végzettség nélkül betegeket gyógyított. Arra is volt példa, hogy  - korát messze megelőzve - távgyógyítással szélhámoskodott, mondván: "menj, a beteg immár meggyógyult". Sem vendéglátóipari, sem borászati szakképesítést nem szerzett, mégis kenyérgyártásra és borkészítésre vetemedett. Ráadásul a lehető legolcsóbb, ballib módszerekkel igyekezett befolyásolni az egyszerű embereket: odacsődített egy csomó szájtátit egy folyóhoz, és úgy tett, mintha a vízen járna. Adót persze nem fizetett! Amikor a hatóságok kérdőre vonták, szólt egyik cimborájának, hogy nyúljon be egy hal szájába és az ott talált pénzt fizesse be a NAV-nak.

De aztán elvetette a sulykot. Képzeljék, létrehozott egy oktatási centrumot, a Közép-Jeruzsálemi Egyetem Olajfa campusát! Itt olyan sikeresen tanította az odasereglő embereket, hogy egyre többen jelentkeztek a kurzusára. Meghallotta ezt a hatalom és elszörnyedt. Kissé megpiszkálta az ügyet és kiderült az egész disznóság. A mesternek nem volt rendben az akkreditációja, a bejegyzett székhely és a telephely nem esett egybe, a megadott székhelyen nem vették fel a telefont, és a származási országban nem rendelkezett oktatási központtal.

De persze mindenki tudta, hogy nem ezek az igazi problémák. Az egész összeesküvés mögött egy bizonyos valaki állt. Ő mozgatta a szálakat. Ő támogatta az összes civil kezdeményezést. Ő állt a csodás gyógyulások hátterében. Ő nyújtott támogatást a szegényeknek, az elesetteknek, a megbántottaknak és megnyomorítottaknak. Ezt már tényleg nem lehetett tovább tűrni. Az ilyeneknek nincsen semmi keresnivalójuk egy rendes illiberális országban.

Ma is vannak civilek. Ma is ők végzik el azokat a feladatokat, amiket az államnak kellene. A mai hatalom sem nézi jó szemmel a tevékenységüket. Ma is folyik a bűnbak-keresés. Ma is születnek igazságtalan bírói ítéletek. Csak abban bízhatunk, hogy ha a nagypénteki tragédia megismétlődik, harmadnapra feltámadunk.