A menyasszony fütyülői
2017. március 16. írta: waddy

A menyasszony fütyülői

Egy esküvőn sem illik gyalázni a menyasszonyt, mondta Kósa Lajos az Orbánt kifütyülőkről. Kósa komoly ember. polgármester, frakcióvezető - ráadásul nős ember: bizonyára tud valamit az esküvőkről. Nagy szellemek gondolatainak megértése nem könnyű feladat a magunkfajta mezítlábas hírfogyasztók számára. Hogyan kell hát értenünk e bölcs szavakat? 

1. megközelítés. esküvőn nem gyalázunk menyasszonyt, hanem vagy esküvő előtt vagy már a házasság szent kötelékében. Ez esetben nyilván az a helyes eljárás, hogy amíg csak járunk egymással, addig vígan pocskondiázhatjuk egymást, hiszen az oltár előtt majd úgyis minden elrendeződik. Avagy a házasság során lesz majd bőven alkalmunk gyalázni egymást, főleg, ha szerzünk a családi fészekbe egy gyengénlátó komondort is.

2. megközelítés: a menyasszonyt nem illik gyalázni az esküvőn. Sebaj, hiszen ott a vőlegény, a vőfély, esetleg ipam-napam, vagy a násznép bármely tagja. Vagy csak úgy urasan: mindenki bátran vetkőzzön ki önmagából, amíg le nem ér az asztal alá. Jobb lagzikban némi késelés is dukál.

3. megközelítés: nem gyalázzuk a menyasszonyt, hanem... mondjuk alázzuk. Hiszen éjfélhez közeledvén kezdődhet a menyasszonytánc: eladó a menyasszony! lássuk, ki mennyit ad érte! 

A legsokatmondóbb mégis a ragozás módja. MI nem  gyalázzuk a menyasszonyt! mi, rendes, tisztességes és persze MAGYAR emberek! Kijöttünk a térre, kisuvickoltuk a cipőnket, felvettük az ünneplő öltönyünket, megpödörtük a bajszunkat ahogy illik: itthon vagyunk, ez itt a mi hazánk, a mi ünnepünk. Ti meg idetoljátok a mocskos képeteket, se egy szál virág, se egy elmorzsolt könnycsepp a szemetek sarkában, és gyalázkodtok!

De mi is e mondat valódi tartalma? Egy esküvő nagy és felemelő pillanat egy emberpár életében, intim, bensőséges ünnep, amit - ha úgy hozza a kedvük - megosztanak egy közösséggel, amelybe tartozónak érzik magukat. Magánügy tehát, még ha számos résztvevője van is. Ezzel szemben március 15-e nem hatalmi pozícióban pöffeszkedő öntelt pártvezérek magánünnepe, hanem az egész közösségé, amely közösség úgy tartja meg a saját ünnepét, ahogy jónak látja, És esetleg megosztja ezt arra érdemes vezetőivel, akik illő szerénységgel természetesen részt vehetnek azon. És akkor nem arról fog szólni az esküvő, hogy a lagziban ki mekkorát tud röhhenteni a vőfély ízetlen tréfáin, és ki milyen mélyre tud süllyedni a hazug szavak keltette mámorba. Lesz persze zene és talán táncolni is fogunk, de lehetnek csöndes sarkok is, ahol a násznép egyes tagjai régvolt dolgokról adomáznak, örömszülők tervezgetik a jövőt, cimborák faragnak tréfákat a vőlegény rovására, vagy a menyasszony barátnői pusmognak csak-számukra-érthető titkokról. Ma Magyarországon ilyen ünnepünk nincsen, és ez valamennyiünk lelkén szárad. Ezért aztán az ünnepet is az különbözteti meg a hétköznapoktól, hogy míg általában cifrán káromkodunk, ilyen jeles napokon inkább csak fütyörészünk.

Az ara pedig csak áll ott fent, és gúnyosan mosolyog. Mi meg idelent várjuk, hátha idén lesz menyasszony-szöktetés is a programban. Az lenne ám csak az ünnep!

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://paradigmauj.blog.hu/api/trackback/id/tr9112343521

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása